4.fejezet Ez szörnyű...

Szijjasztok!Sajnálom hogy ilyen sokáig kellett várni az új részre de nem engette hogy belépjek és új bejegyzést írjak.Igazából Chrome-on még mindig nem engedi de végülis sikerült megolanom hogy máshol tudjak írni.Már úgy volt hogy tegnap jön az új rész de tegnap volt a szülinapom és megbeszéltük a barátnőimmel hogy elmegyünk emgünnepelni az én szülinapomat az 1D-jét és Paul Wesley-ét.Szóval volt mit ünnepelni.Kinga Zákányinak pedig köszönöm hogy írt komit :D !
Nos itt is van a következő fejezet remélem tetszeni fog nektek!
Jó olvasást!
Puxy:Bííía

Bia szemszöge:

Beültünk Simon irodájába ami megjegyezném nekem rettenetesen félelmetesnek tűnt.Ő leült velünk szembe mi pedig egymás mellé Louis-val.Mikor leült komoly arccal nézett ránk.
-Nos Bia hallottam jártál Emily-nél.- mondta Simon.Nem lehet igaz!Emily elmondta volna neki?Hát reél csak aggód értem és azért hívott be.Bár akkor miért hívta volna Louis-t?
-Igen.- mondtam félénken.Louis ugyanolyan kellemetlenül ült mellettem mint ahogyan mikor bejöttünk.
-És miért is voltál?- kérdezte és hallottam a hangján egy kissebb gúnyt amit próbáltam elhesegetni.
-Hát.. elájúltam.- mondtam.Ennyiből csak nem jön rá.Bár ha már tudja nem tudom mit köntörfalazok de jobb ha nem zólom el magam.
-Ó tényleg?- kérdezte kikerekedett szemekkel.- De ugye már jól vagy?Nincs semmi maradandó bajod?- kérdezte gúnyosan.Ó dehogynincs egy 9 hónapig tartó bajom van.
-Nem nincs.- mondtam neki remegő hangon.
-Louis?- nézett Louis-ra aki kissé megremegett.
-Igen.- mondta félve.Szerintem ő is ugyanannyira félt mint én sőt még jobban hisz Louis-nak volt a mentora.
-Te sem mondassz semmit?- kérdezte Simon Louis-ra nézve aki továbbra sem mert a szemébe nézni.Na jó itt már tudtam hogy késő Emily kitálalt neki.Valamilyen szinten csalódtam most Emily-ben.Tudta hogy Louis-val titkoljuk a kapcsolatunkat erre ő kitálal Simon-nak hogy terhes vagyok tőle.
-Mit kéne mondanom?- kérdezte Louis alighalhatóan.
-Mondjuk azt hogy Bia terhes és tőled.- mondta Simon tök nyugodt hangon.Na itt tudtam hogy mindjárt kitör a káosz és Simon ordibálni fog.Ez meg is történt.- Mégis mit gondoltok.Tisztán megmodtam nektek hogy kerüljétek egymást.Bia-t még külön emeletre is tettem hogy ne lássátok egymást.Erre...Ezt nem hiszem el.Bia tisztában vagy vele hogy még 4-en bent vaytok?- kérdezte Simon vagyis inkább ordította.
-Igen.- mondtam halkan félve.Simon olyan volt mintha az apám lett vlna legalábbis annyira féltem tőle.Még az is megesett a fejemben hogy lepofoz bár tudom hogy azt nem tette volna meg.
-És mit gondolsz addig nem fog rajtad meglátszani?- folytatta tovább.
-Nem tudom még nem voltam terhes.- mondtam de mire kimondtam bevallom megbántam.Nem lett volna szabad így visszavágni most 100 hogy mégjobban felhúztam.Louis is kiváncsian nézett rám.Biztos ő sem értette.
-Ó tényleg?- kiáltott vissza rám.- Nos elmondom mi lesz most..- mondta Simon.- Bia neked ki kelle sned.- mondta mire felkaptam a fejem és tágra nyílt szemekkel bámúltam rá.
-Hogy mi van?- kérdeztük egyszerre Louis-val.
-Nem kockáztatok.- mondta.- Mint kiderült a One Direction-nek van a legnagyobb rajongótábora az egész X-Factor-ban.Nem szeretném hogy amiatt essenek ki hogy kitudódik az egyik tagnk a barátnője terhes.Ráadásul senki sme tudta hogy barátnője van.- mondta.- Beszélek Cheryl-lel.Sjanálom Bia.- mondta Simon amjd felállt.
-Nem Simon ezt nem teheted vele.- mondta Louis.Kérdőn néztem rá és tudtattam vele hogy ezt em kéne.
-De igen tehetem ugyanis én vagyok itt a főnök és nem te.- mondta majd kiment.Én továbbra is csak magam elé bámúltam.Nem szóltam semmit és Louis is egy helyben állt.
-Sajnálom.- mondtam majd kimentem az irodából egyenesen a szobánk felé.Hallottam hogy Louis a nevemet kiabálja de nem áltam meg.Szinte betörtem az ajtót amikor a szobánk elé értem.Sajnos épp rosszkor jöttem emrt Danielle és Liam éppen főztek és amint láttam nagyon boldogok de amint megláttak mind a ketten elkomolyodtak.Dan gyorsan odaszaladt hozzám és megölelt.Nem tudta mi a baj de tudta hogy iylenkor nem azzal kell kezdeni hogy megkérdezik.Persze Liam fiú és ő ezt nem tudja.Nem is haragudtam rá de Dan küldött felé egy szúrós nézést.
-Mi a baj?- kérdezte Liam.
-Kirúgtak a versenyből.- mondtam sírva Danielle szemi elkerekedtek Liam pedig szinte levegőt is elfelejtett venni.Emlékszem egy este megbeszéltük hogy a One Direction és én leszünk a fináléba és Dani fog nekünk táncolni végül nem tudják amjd eldönteni ki nyerjen így mind a 2-en nyerünk.Persze tudtuk hogy ez nem valósítható meg de jól elszórakoztunk rajta.
-De miért?- kérdezte Dani mire ránéztem és mondtam neki hogy ezt jó lenne négyszemközt meg Louis úgy is elmondaná Liam-nek szóval mindegy.
-Akor én megyek.- mondta majd adot egy csókot Dani-nek és kiment.
-Szóval?- kérdezte Dani.
-Szóval terhes vagyok.- mondtam mire elmosolyodott.Ennek a résznek úgymond én is örülök de másiknak már nem.- Megtudta Simon és a One Direction érdekében azt akarja hogy szombaton én essek ki hogy ne tudja meg egy szerelmes tini One Direction fan sem hogy az egyik tag barátnpje terhes akiről ráadásul nem is tudtak.- mondtam sírva de Danielle közben végig ölelt és a hátamat simogatta.Ez valamennyire megnyugtatott.
-Jézusom ez...ez..szörnyű.- mondta ki végül.Hát valahogy én is így fogalmaznék.Dani még egy darabig ölelt és simogatta a hátam amd végül megszólalt.- És hogy tereljem a gondolataidat.Fiú vagy lány?És mennyi idős?- kérdezte mosolyogva.
-Nos el is felejtettem hogy elkéne mennünk egy orvoshoz hogy ezeket megtudjuk.- mondtam mosolyogva.
-Jujj de jó megyek öltözni-mondta közben tapsolt egyet.
-Rendben én addig szólok Cher-nek.- mondtam amjd elindult Cher szobája felé.Bekpogtam és Louis nyitotta ki.Kissé meglepődtam de most nem akartam ezzel foglalkozni.- Szia szólnál Cher-nek?- kérdezte Louis-tól.
-Figyelj..- mondta de én félbeszakítottam.
-Nem csak szólj Cher-nek.- mondtam majd ő bement és szólt Cher-nek.Elmondtam neki mindent az első felének ő is örült mind Dani de utána már nem.Sőtő még sírt is.Megkértem hogy jöjjön velem dikohoz de ő most nem tudott mert próbára kellett mennie így csak Dani-vel emntünk ketten.Mielőtt elmentem Louis még küldött egy sajnálkozó fejet de én nem figyeltem oda és lementem.Mikor leértem Dani már teljesen készen állt és várta hog elinduljunk.Mondtam neki hogy Cher nem tud jönni.A kórházba menet Dani vezetett mert állítása szerint vigyáznom kell magamra.Mikor odaértünk hirtelen elkezdtem izgulni.Egy kis ideig egy helyben álltam de aztán végül elindultam.Mikor beértünk csináltak ultrahangot vetek vért amit utálok.Igazából tőlem vettek vért de Dani amjdnem elájúlt ezért az ápolónő hozott neki egy pohár vizet.Majd mikor végeztünk az orvos akit Dr.Solchez-nek hívtak megkért minke thogy üljünk ki és várjuk meg az eredményeket.Keveset mondok ha azt mondom kb.1órát vártunk míg az orvos kidugta a fejét.Bementünk és leültünk ké székbe Dani-vel majd belekezdett.
-Nos kedves Ms.Hearthmore.Amint tudja maga terhes ezt jól tudta.2 hónapos és annyira még nem látszott hogy milyen nemű de én fiút láttam.- mondta mir eén elmosolyodtam.Louis biztos nagyon örülni fog neki hisz azt mondta hogy ha egyser lesz gyerekünk (ami kicsit hamar eljött)ő mindenféleképpen fiút akar mert majd akar vele focizni és midnenféle fiús dolgot meg akar neki tanítani.Hát ezt nem sokára meg is teheti.Mikor végeztünk elidnultunk hazafelé.Dani egész úton azon áradozott hogy mennyire suki lesz majd ha veszünk neki kis cipőket meg ruhákat amit nem sokára be is iktatunk.Ő azt akarta hogy jövő hét elején de én enm szeretnék ilyen előre tervezgetni.Igen babonás vagyok sajnos.Mikor megérkeztünk rögötn az ugrott be hogy nekem beszélni kell Louis-val amit nem tudom hogy fogok összehozni azok tán hogy úgy faképnél ahgytam és még beszélni sem engettem.Mindenesetre bocsáatot kell tőle kérnem.Hisz ezek után csak együtt kéne valahogy maradnunk.
-Figyelj..Szerintem most neked Louis-val kéne beszélned.- mondta Dani mikor már beértünk a 2 hónapja otthonunkat biztosító épületbe.
-Rendben akkor én arra megyek.- mondtam majd elindultam arra.Útközben találkoztam Cheryl-lel aki angyon mérges volt.De nem rám hanem Simon-ra.Szerinte azért rakott ki mert veszélyt jelentettem a One Direction-re és most kapott az alkalman és kirúgott.Még egy kicsit meg is siratott és gratulált a babához.Elmondtam mindent hogy 2 hónapos és hogy úgy tűnik fiú lesz.Ő nagyon örült neki mert moslygott bár eléggé zavart hogy Simon hátsószándékkal csapott ki.Még utoljára megölelt és megpuszilt majd ment a dolgára.Mikor elértem Louis-ék szobájához ledermedtem.Vajon szóba fog velem állni ezek után?Hát remélem.Remegve bekopogtattam majd lépteket hallottam az ajtó felől és az kinyílt.Louis volt az.Éppen evett valamit emrt a kezében volt a tányér és egy szál alsógatyában nyitott ajtót.Mikor mglátott arca meglágyúlt és beljebb tesékelt.Mikor bejött lerakta a kaját és megállt előttem.
-Voltam az orvosnál.- mondtam amjd egy erőltetett mosolyt küldtem felé.
-Igen?- mondta majd a kezemben lévő ultrahangos papírra nézett.- És mit mondtak?- kérdezte.
-Hát 2 hónapos és nagyon úgy néz ki hogy fiú lesz.- mondtam mire kissé elmosolyodott.
-Az jó.- mondta majd leült.Egyérelmű hogy haragszik.Bár nem tudom kit csaptak ki.
-Figyelj én sajnálom.- mondtam d ő félbeszakított.
-Nem kell sajnálkoznod.Én vagyok egy barom.- mondta mire értetlenül néztem rá.
-Még is miért?- kérdeztem.
-Egyértelmű hogy nem kellett volna összejönnünk akkor te még valószínüleg versenyben lennél és nagyon úgy néz ki meg is nyernéd.- köpnyi nyelni sem tudtam a hallottak alapján.
-Szóval azt modnod hogy megbántad hogy összejöttünk?- kérdezte tőle és már a sírás határán voltam.
-Nem, nem bántam meg hog összejöttünk csak most jöttem rá hogy nem kellett volna.- mondta.
-Hát ez pont úgy hangzik mintha megbántad volna.- mondtam neki remegő hanggal.
-Rendben akkor megbántm tessék.- mondta kiabálva.Ekkor nekem már nem kellett több elkezdtem sírni.Amint meglátott meglágyúlt az arca és közelebb jött.- Sajnálom nem akartam...- mondta megbánó accal és két keze közé fogta az arcomat.
-Én szerintem megyek.- mondtam amjd hátrébb léptem egyet.
-Ne kérlek ne menj el.- mondta majd a karom után kapott hogy véletlenül s menjek el.- Nem akarom hogy elmenj.- mondta a szemembe nézve majd megcsókolt.Ez olyan csók volt amibe mindnet beleadott éreztem hogy szeret.Mikor elváltak az ajkaink jó szorosan magához ölelt.
-Gyere üljünk le.- mondta majd leültünk a kanapéra.A végén már mind a ketten teljesen feloldótunk mind a ketten feküdtünk a kanapén és egymást öleltük.Közölte hogy megfogja tanítani karatézni és közben mutatta milyen hülye fogásokat tanítana meg neki.Elmondta hogy az szeretné ha Zummí-nak hívnánk mert úgy hívják a kedvenc répás meséjének a főszereplőjét.Mikor közölte vele hogy nem zereném ha a gyerekemnek egy répás meséből lenne a neve kissé elszomrodott.De felvidítottam hogy majd 18.gyerekünket úgy foják hívni.mikor komolyra vettük szót megbeszéltük hogy Logan Edward Tomlinson lesz.Az Egward úgy lett oda hogy megbeszélték Harry-vel hogy a második nevüket odafogják tenni z első fiú gyerekükhöz szóval Harry-nek is lesz egy William nevű gyereke.Azt is mondtam neki hogy nem biztos hogy fiú lesz erre azt mondta hogy tudj hogy nevetséges de szeretné ha vagy Selena vagy Nina lenne így maradt Selena Nina Tomlinson .Bár szerintem nem a legjob hangzású de ha neki tetszik akkor így jó.Mjadnem hajnali 4-ig nyomtuk míg végül elálmosodtunk.De Louis még utoljára megszólalt.
-Szeretlek.- mondta majd szorosabban elkezdett ölelni.
-Én is nagon.- mondtam majd kaptam egy jó éj csókot és el is laudtunk.

3.fejezet Nem várt esemény

Itt van az új fejezet.Nem mondom van benne meglepetés bőven de remélem tetszeni fog majd nektek.
Jó olvasást.
Puxy:Bííía

"Tudtad hogy van egy titkos feljáró a felettünk lévő emeletre?Mert én igen és ki fogom használni . XxXx Louis."
Az üzenet láttán elkezdetem halkan kuncogni de ahogy kivettem Danielle ezt is meghallotta.
-Mi az csak nem a pasid?- kérdezte mosolyogva.
-Igen ő volt.- mondtam mosolyogva.
-És milyen veled Louis?- kérdezte mire felkaptam a fejem.Honnan tud ő rólam és Louis-ról?Meg egyáltalán honnan tudja a nevét mivel még élő show nem volt a táncosok most pedig nincsenek beosztva a One Direction-höz.
-Honnan tudod?- kérdeztem lepetten mire elmosolyodott elindult a nappali felé és jelezte hogy én is menjek.
-Szóval most olyat mondok el neked amit senkinek sem mondhatsz el.Még a legjobb barátnődnek sem ha jól tudom Cher-nek hívják.Rendben?- kérdezte közben végig a szemembe nézett.
-Rendben.- mondtam bólogatva.
-Szóval mikor beköltöztetek tudod 3 héttel ezelőtt éppen próbán voltunk.Simon pedig bemutatta a One Directon-nek a terepet.Mikor megmutatta nekik a táncpróbatermet el kellett mennie így a fiúk itt maradtak.Liam-mel nagyon jól elbeszélgettünk és elhívott egy sétára.Hát én elmentem vele és ezt egyre többször megtettük míg meg nem lett az első csók aztán elkezdtünk járni.- mondta mosolyogva.Teljesen le voltam döbbenve.Erről én hogy-hogy nem tudok.Hogy tudták ennyire eltitkolni?- Szinte minden este átsettenkedtem hozzájuk a titkos lépcsőn amit felfedeztem a folyosón végén.Senki sem tud róla szóval shhh.
-Ja senki.- mondtam nevetve mire értetlen képet vágott.
-Hát már Louis igen.- mondtam mosolyogva mire megkönnyebbült.
-Azt hittem valamelyik rendező vagy nem tudom.A kis sunyi mindent megtesz hogy veled lehessen.- mondta mosolyogva mire szerintem eléggé elpirultam.- Na szóval ugye sokszor voltam náluk és mivel egy szobában van a fiúkkal így muszáj volt nekik is elmondani.Louis-nak szinte mindig én voltam a lelkizős társa.Rólad is elmondott mindent hogy az első pillanattól kezdve beléd van esve csak fél neked bevallani.Ma meg mikor elmondta mi sült ki a filmnézős estében kapott egy nyakast.Én mondtam neki hogy valahogy közölje már veled hogy mi van de eléggé beszart szóval...De sikerült neki és jó lenne ha úg eltitkolnátok mint én és Liam bár ez már az első "randin" befuccsolt.- nem mondom kissé sokat beszélt ez a lány de végül is mindent elmondott és ez kedves volt tőle.
-És Harry-vel mi van?Tetszik neki Cher?- kérdeztem mire elmosolyodott.
-Na a másik.Persze hogy tetszik de ő is eléggé beszari.Tegnap este ott aludt nála és mit csinált semmit.Beült TV-zni Cher meg elaludt a szobájában.
-Pedig valamilyen szinte azért csináltuk Louis-val mert reménykedtünk.- mondtam mire rántott egyet a vállán és elindult a konyha felé.
-Kérsz valamit inni ha már itt vagyok?- kérdezte.
-Nem köszi.- mondtam majd éreztem hogy rezeg a zsebem.Újabb SMS jött Louis-tól.
"Melyik szobában vagy?"
Gyorsan bepötyögtem neki hogy Danielle Peazer szobáját keresse.2 perc múlva már kopogtak is.Elmentem  kinyitottam és Louis vigyorgó képével találtam magam szembe.
-Nem is gondoltam volna hogy Dan-nel tesznek egy szobába most ár együtt rendezhetjük a titkos randikat.- mondta mire Liam lépett elő mögüle és rögtön Danielle felé vette az irányt.- Mit szólnál ha hagynánk Diam-et egy kicsit.- mondta majd elkezdett kifelé húzni.
-Szóval Diam mi?- mondtam mosolyogva.
-Igen mi pedig Lia vagyunk ha megfelel a hölgynek.- mondta mosolyogva mire megcsókolt.Hirtelen neki nyomott a falnak amjd lépteket hallottunk.Szerencsére csak Liam jött ki megnézni itt vagyunk-e és mikor meglátta hogy igen ránk mosolygott és bezárta az ajtót.- Na gyere.- mondta majd megragadta a kezem és elindult velem valamerre hátra.
-Hova megyünk?- kérdeztem mivel fogalmas sem volt hova rángat ez a gyerek.
-Mivel nem akarom hogy itt észrevegyenek így keresünk egy nyugisabb el dugottabb helyet.- mondta.
-Ja mint az a sötét emelet amit az első nap találtunk?- kérdeztem mosolyogva mire elnevette magát.
-Még annál is eldugottabbat.- mondta miközben egy lépcsőn haladtunk lefelé.
-Hát jobb is mivel ott ránk talált Simon.- mondta mire mind a ketten hangos nevetésben törtünk ki de rájöttünk hogy nem kéne mert meghallják.Louis továbbra is csak haladt előre én pedig még mindig nem tudtam hova megyünk.Egyszer csak egy sötét folyosó felé kezdett húzni ahol elővette a telefonját hogy tudjon mivel világítani.
-Na jó én kezdek félni.- mondtam és jobban megszorítottam Louis kezét.
-Ne félj én itt vagyok.- mondta majd jobban magához húzott.Így már valahogy éreztem hogy nem szakadhatunk el egymástól így ez a tudat kicsit megnyugtatott.Még mindig sötét volt és csak Louis telefonja adott egy kis fényt.Lassan egy ablakot vettem észre ahol beszűrődik egy kis fény.Louis afelé tartott és mikor odaértünk megáll és kinyitotta.Majd kisegített rajta és hirtelen az utcára kerültünk.
-Wow te miket fel tudsz fedezni.- mondtam mosolyogva.Majd elindultunk egy városnéző túrára ugyanis mind a kettőnk most van először London-ban.


2 hónappal később


Még mindig tart a show de már csak 4-en vagyunk.Cher ,Tod,One Direction és én.Nagyon izgulok ugyanis ha most nem jutok tovább nem leszek benne a legjobb háromban.Louis-val nagyon jól megvagyunk szeretjük egymást.Párszor a titkos randikon rajta kaptak minket de mindig kimagyaráztuk azzal hogy a takarításhoz való eszközökért megyünk el együtt.Sajnos az izguláshoz társul a hányinger és a szédülés is de nem tudom ezt vegyem-e annak már már lassan 2 hete minden nap jelentkezik.Louis annyira izgul értem hogy minden nap vinne orvoshoz de én letudom annyira hogy izgulok bár most már én is kezdem azt hinni hogy valami bajom van.Még van 3 nap a show-ig addig lehet meg kéne látogatni a dokit.Épp felfelé tartottam Cher szobája felé.Apropó Cher.Ő is összejött Harry-vel bár mind a ketten nagyon beszarik voltak az elején de csak összehoztuk Danielle-lel.A titkos lépcsőnkön haladtam felfelé mikor megpillantottam Louis-t aki épp lefelé tartott.Rám mosolygott én is visszamosolyogtam de ekkor hirtelen minden elsötétült és a földre rogytam.
Egy szobában ébredtem mellettem pedig Emily a X-ház orvosa ült.Mikor kijjebb nyitottam a szemem láttam hogy Louis is ott áll az ajtóban és mikor észrevettem hogy kinyitottam a szemem közelebb jött.
-Hogy érzed magad?- kérdezte Emily kedvesen.Tudni kell róla hogy ő anyánk helyett anyánk a show alatt.Legjobb Cher-hez hozzám és a fiúkhoz ilyen kedves.
-Most jól érzem magam nincs hányingerem sem és nem szédülök.- mondtam mire vártam volna egy megkönnyebbült mosolyt de Emily továbbra is komoly maradt.
-Louis kimennél egy percre?- kérdezte mire Louis bólintott egyet és kiment.-Szívem most egy olyan kérdést teszek fel amire biztos nem számítottál de muszáj lesz.- mondta majd rám nézett.
-Kivele.- mondtam majd belekezdett.
- Mikor volt neked az a bizonyos dolog utoljára?- kérdezte mire kissé kikerekedett a szemem.Jesszusom erre nem is gondoltam annyira lefoglalt a show hogy erre nem is figyeltem.
-Hát...olyan 2hónappal ezelőtt.- mondtam mire egy sóhaj hagyta el a száját.
-Akkor szívem nem kell elmondanom hogy mi a bajod igaz?- kérdezte miközben felállt.
-Igaz.- mondtam majd fogta és kiment Louis aggódva jött vissza de még ő sem tudta hogy milyen hr fogja őt várni.
-Szóval mi a bajod?Hogy vagy?Fáj valamid?Hozzak valamit?Be kell mennünk a kórházba?- mondta a sok kérdést amitől elmosolyodtam.Nagyon örültem neki hogy ennyire aggódik értem.
-Szóval van egy kis bökkenő.- mondtam mire kikerekedő szemekkel nézett rám.
-Nem énekelhetsz többet?Jesszusom.- mondta és már kezdett egy kicsit idegesíteni hogy nem hagy szóhoz jutni.
-De énekelhetek még szerencsére az X-Factor-ban.- mondtam.
-Bia bökd már ki.- mondta idegesen mire egy kis csend állt be nem tudom hogy mondjam el neki.De valahogy el kell.
-Nos szóval.....én....
-Te?
-Szóval én..terhes vagyok.- mondtam ki mire Louis hatalmas szemekkel nézett rám.
-HOGY MI VAN?- kérdezte kiabálva és elkezdett járkálni a szobában.Én felálltam és odamentem hozzá.
-Figyelj ha nem akarod elvethetjük.- mondtam mire rám nézett.
-Nem!Az olyan mintha véget vetnénk egy életnek.- mondta majd megfogta a kezemet.
-Én sajnálom.- mondtam majd kissé elkezdtem sírni.
-Mit sajnálsz,Ha jól tudom ehhez én is kellettem.- mondta majd megölelt.-És mennyi idős?- kérdezte.
-Hát azt nem tudom el kéne menni egy orvoshoz.Megkérem Cher-t és Dani-t hogy jöjjenek el velem.- mondtam mire Louis csodálkozva nézett rám.
-Miért nem én?- kérdezte.
-Mert nem akarom hogy erről a sajtó tudomást szerezzen míg megy a show.- mondtam mire bólogatott.Megcsókolt és kimentünk a szobából.Innen ketté szakadtunk ő azt mondta elmegy elmondja a fiúknak én pedig Dani-nek és Cher-nek.Nagyon furcsa hogy ez megtörténik.Nem gondoltam volna.Ezt egész rosszullétet az izgulásra fogtam pedig nem is az volt a baj.Azt még nem tudom hogy a szüleim hogy fogadják de elvégre 21 vagyok már lehet gyerekem.Épp mentem volna be Cher szobájába mikor Louis és Simon jött velem szemben.
-Beszélnünk kell.- mondta Simon majd elindult az irodája felé.Louis csak megszorította a kezemet és követtük.

2.fejezet: Következmények

Szijjasztok itt van az új fejezet.Remélem elnyeri a tetszéseteket és megajándékoztok néhány komival.
Puxy:Bííía

Reggel arra keltem hogy valaki nagyon dübög az ajtón.Gondolom az illető be akar jönni.Kivánszorogtam az ágyamból magara kaptam a szokásos reggeli köntösömet és elindultam.A fejem rendesen fájt majdnem összehánytam az ajtóig vezető utat.Furcsa módon más volt az út mármint az iránya.Nem tudtam ezt hova tenni.Végül nagy nehezen elértem az ajtóig.Az ajtóban pedig egy mérges Simon-t találtam aki nagyon meglepődött mikor meglátott.
-Bianca te mit keresel itt?- kérdezte szinte kiabálva.Szemei rettenetesen kitágultak.
-Mondjuk ez az én szobám?- mondtam neki bár kicsit kérdésesre sikeredett.Megint nagyot nézett kijelentésemen majd félre lökött és bement a hálószobába.
-Igen?És mond csak Louis is a tiéd?- kérdezte mire láttam ahogy Louis elkezd mocorogni.Ő meg hogy került oda?Mi történt?Nem emlékszek semmire.Lassan Louis is kinyitotta a szemét majd csodálkozva pattant fel az ágyból mikor meglátta Simon-t.
-Simon!Ilyen korán?- kérdezte mosolyogva gondolom hogy leplezze félelmét.
-Milyen korán?Fél 11 van a fiúkkal már reggel 8 óta rád várunk.- mondta kiabálva Simon.- 2 perced van hogy összeszedd magad te pedig- mutatott rám- nyomás a szobádba.2-re pedig mind a ketten az irodámba.- mondta majd kiszáguldott.Még utoljára ránéztem Louis-ra és ahogy láttam ő sem érti az egészet.Szó nélkül felkaptam a szétdobált ruháimat és átszáguldottam a szobámba.Gyorsan magamra kaptam a ruhámat.Cher most nincs itt mert Cheryl vele foglalkozik ma.Lementem a büfébe venni valami kaját mivel elég éhes voltam.Pont ekkor jött ki Louis is szünetre.Nem néztünk egymásra csak elkértük a kaját és mind a ketten mentünk a dolgunkra.Az idő csak úgy repült sajnos.Egyáltalán nem vártam Simon kioktatását.Felmentem a szobámba egy kicsit tévézni de mikor ránéztem az órámra észrevettem hogy abból nem lesz semmi mert 13:56 van.Fogtam magam és Simon irodája felé indultam.Bekopogtam és egy "Gyere be!" mondatra lettem figyelmes.Mikor bementem még nem volt ott Louis.Hál' Istennek nem rám kellett várni.
-Ülj le ide és várjuk meg Louis-t.- mondta majd elkezdett valamit irogatni.-Figyelj nekem most mennem kell.5 perc múlva visszajövök.Majd mond meg Louis-nak is.- mondta majd kiment az ajtón.Nagyszerű!Maradjak vele egy szobában mikor még beszélni sem akart ma velem.Az ajtó felől kopogást hallottam.Gondoltam felállok és kinyitom.Mikor megtettem vissza is ültem a helyemre.
-Simon hav......- mondta volna ha nem veszi észre hogy csak én vagyok.- Hol van Simon?- kérdezte és hangja kicsit sem volt kedves.
-Azt mondta jön 5 perc múlva.- mondtam majd leült a mellettem lévő székre.Kínos csend következett.Gondoltam rá hogy megkérdezem mi baja van velem de nem tudom mit válaszolna.Igazság szerint félek a választól.De mégis csak jobb lenne ha megkérdezném.
-Louis...- mondtam kicsit félénken mire felém kapta a fejét.
-Mondjad.- mondta kicsit unottan ezért gondoltam hagyom ha így áll hozzá.
-Semmi hagyjuk.- mondtam majd elfordultam.
-Ha belekezdtél most már folytasd.- mondta de én nem mondtam semmit.- Most mi bajod van?Semmi rosszat nem tettem.- mondta szinte kiabálva.Még hogy semmi rosszat nem tett.Még mindjárt megsajnálom.
-Miért nem beszélsz velem?- végre kiböktem a lényeget és mintha egy kicsit meglepődött volna.
-Hogy én? Te nem beszélsz velem.- mondta kiabálva.Bevallom nem erre számítottam.Lepetten néztem a srácra de ő csak ugyanolyan hülyén nézett tovább.Látszott rajta hogy hazudik de nem akartam szólni mert még jobban felhúzza magát.
-Ha annyira megbántad hogy lefeküdtünk miért hívtál át?- kérdeztem mire nem mondott semmit.A lábát kezdte tanulmányozni ebből is kivettem hogy zavarban van.Egyszer csak felnézett és el akarta kezdeni monológját de Simon ezt a percet találta a legalkalmasabbnak hogy visszajöjjön.
-Nos ahogy látom megérkezett Louis is.- mondta miközben leült az előbb ott hagyott helyére.- Gondolom tudjátok hogy tettetek nem marad büntetés nélkül.Ráadásul nagy élvezet volt hajnali 5-kor arra kelni hogy Harry ordibál mivel összevissza ragasztóztátok.Cher hatalmas hisztit csapott mikor észrevette hogy mindenhol fogkrémes.- mondta de én ezekre nem emlékszek hogy megtettük volna.Lehetett a többi fiú is vagy mások miért ránk gondol.- A másik: Amíg a show tart tilos lefeküdni egymással.Ezzel csak a teljesítményeteken rontotok.Épp ezért Bianca átköltözöl a táncosok emeletére.Ez bizonyos Danielle Peazer lesz a lakótársad őt keresd majd.A büntetés pedig együtt fogjátok takarítani a folyosót és a studiót.Most mehettek.- mondta Simon.Még reagálni sem tudtam arra hogy elköltöztetett már küld is ki.De viszont nem tartom jó ötletnek most csudát csinálni mert ki is rúghatnak.Szerencse hogy most nem tették.Elindultunk kifelé az ajtón.Mikor kiértünk el akartam indulni jobbra de valaki megragadta a kezemet és balra húzott.Valamilyen szertárba vagy nem is tudom hova húzott ez a valaki.A szertárban sötét volt ezért nem tudtam ki az illető.Majd felkapcsolta a villanyt és megláttam Louis volt.
-Ezt miért csináltad Louis?- kérdeztem szinte kiabálva de ő megfogta a számat és a szemembe nézett.Lassan elengedte és belekezdett.
-Azért nem szóltam hozzád mert tetszel és féltem mit gondolsz a tegnapi napról.Így jobbnak láttam kerülni a társaságod.
-Arra nem is gondoltál hogy ez nekem rosszul esik?- kérdeztem és láttam rajta hogy sajnálja amit tett.
-Nem tudtam mit gondolsz.- mondta majd a szemebe nézett.Ettől teljesen elolvadtam.
-Én sem hogy te.- mondtam majd azt vettem észre hogy egyre közeledik a számhoz.Végül azok érintkeznek.Hosszú szenvedélyes csók volt.Ami a legfontosabb hogy nem voltunk részegek.Lassan eltávolodott tőlem és a szememet kezdte pasztázni.
-Most mi lesz?- kérdeztem halkan.
-Ezt titokban kell tartanunk.- mondta a szemembe.
-Mit?- kérdeztem.Hisz nincs mit titokban tartani elvégre nem járunk.
-Ezt!Ezt az egészet hogy mit érzünk egymás iránt.- mondta majd szívem egyre hevesebben kezdett verni.Szóval érez valamit irántam.
-Mert te mit érzel?- kérdeztem.
-Jobban megakarlak ismerni.Azt akarom hogy velem legyél ne mással.Bármit megtennék azért hogy veled lehessek.- mondta amitől majdnem összeestem.Nem azért mert rosszul esett hanem épp az hogy nagyon jól esett.- Te mit érzel?- kérdezte és láttam a szemében felvillanó reményt.
-Ugyanezt.- mondtam mosolyogva mire megint megcsókolt.
-Szerintem most mennünk kéne.- mondta lihegve kiválva a csókból.
-Szerintem is.- mondtam.
-Majd felhívlak és valahol találkozunk.De persze erről senkinek se szólj.Csak barátok vagyunk.- mondta.
-Rendben.- mondtam majd elengedte a kezemet intézett felém egy 1000 wattos mosolyt és kilépett a szertárból.Nem sokkal később én is ezt tettem.Felballagtam az immáron régi szobámhoz és elkezdtem pakolni a cuccomat.Egyszer csak ajtócsapódásra lettem figyelmes.Cher lépett be és mikor meglátta hogy pakolok lefagyott az arcáról a mosoly.
-Te meg hova pakolsz?- kérdezte felháborodva.Nem akarom neki elmondani elvégre megígértem Louis-nak hogy nem mondom el senkinek.De nem tudom mit mondjak Cher-nek ezzel kapcsoltban..- Csak ne mond hogy diszkvalifikáltak.- mondta most már szomorúan.Közelebb mentem hozzá és megöleltem.
-Nem dehogy.- mondtam mosolyogva mitől kissé megnyugodott de láttam rajta hogy első kérdésére még várja a választ csak az a baj hogy én nem tudom mit mondjak neki.
-Akkor?- kérdezte.
-Simon a reggeli incidens után azt hitte összevesztünk.Így jobbnak látta szétköltöztetni minket.- mondtam neki és láttam rajta hogy elhitte ettől egy kicsit megnyugodtam bár legbelül fájt hogy hazudnom kell neki a saját hülyeségem miatt.
-Akkor beszéljünk vele hogy nincs harag.- mondta és elkezdett az ajtó felé húzni de én kikaptam a kezem kezei közül és megálltam.Láttam rajta hogy meglepte a dolog.
-Már beszéltem.De tudod ő Simon Covell őt nem lehet rávenni semmire.- mondtam neki mire elszomorodott.
-Akkor magamban leszek?- kérdezte szomorúan.
-Nem tudom.Csak azt tudom hogy én egy emelettel feljebb kerülök a táncosok emeletére egy bizonyos Danielle Peazer lakótársaként.- mondtam kissé mosolyogva.Visszamentem a szobámba és folytattam a pakolást.Cher is bejött segíteni majd mikor kész lettem elkezdtem felfelé cipelni a táskáimat.Cher-től lent elköszöntem és annyira szorosan ölelt mintha tényleg kiestem volna a versenyből és soha többé nem lát. Miután végeztünk elindultam felfelé.Megkerestem azt a szobát amire Danielle Peazer van kiírva és bekopogtam-Nem sokkal később lépteket hallottam az ajtó másik feléről és kezdtem kissé izgulni.Majd kinyitódott az ajtó és egy göndör hajú kissé barna bőrű magas lány nyitott ajtót.
-Szia biztos te vagy Bianca Hearthmore.- mondta mosolyogva.- Danielle Pezaer.- mondta majd megölelt.Nagyon közvetlen lány volt.Így első benyomásra jól kijövünk majd.- Gyere be megmutatom a szobád.- mondta majd elindultunk a nappali mögötti kis folyosó legvégére ahol az én szobám rejtőzködött.Mikor bementem kiment arra hivatkozva hogy hagy kipakolni és berendezkedni.Egyszer csak a telefonom rezgésére lettem figyelmes.Jött egy SMS-em méghozzá Louis-tól.Az üzenet láttán elmosolyodtam.

1.fejezet Filmnézős este

Hoztam is az új fejezet remélem tetszik majd.Puxy:Bííía


Már teljesen betanultuk a szöveget és elő is adtuk a mentoroknak akik nagy lelkesedéssel fogadtak minket.Ahogy láttam rajtuk tetszett nekik.Most azonban már mindenki a saját kategóriájában a saját mentorával gyakorolt.Én Cheryl Cole-t kaptam aminek nagyon örültem.Cher-rel- akivel az elmúlt egy hétben nagyon jól összebarátkoztunk- egy közeli kis kávézóban ittuk a reggeli kávénkat.Látszott Cher-en hogy ő nem bírja ezt a reggeli koránkelést.Nem is beszélt sokat csak ha nagyon muszáj volt.De bevallom nem is erőltettem.Épp a forró kávémba kortyoltam amikor hátulról valaki a nevemet kiabálta.Hátrafordultam és Louis integetett nekem.Majd elkezdett közelebb lépkedni.Ő is jól tudja hogy Cher-rel nem a legjobb kikezdeni reggel épp ezért szokott minden reggel kikezdeni vele.Leült mellém és mosolyogva nézte Cher-t.Nem tudtam ezt hova tenni de aztán eszembe jutott.Ma reggel még nem szívatta meg.
-Most meg mit bámulsz Tommo?- kérdezte Cher kissé durván.De na ez Cher Lloyd reggel.Louis továbbra is csak mosolygott.Majd Cher a pohár kávéájért nyúlt de gyorsan ki is köpte azt.- Jesszus ebbe meg mi van?- kérdezte kiabálva mire Louis hangos nevetésbe kezdett.Én csak tátott szájjal figyeltem az eseményeket ugyanis az összes kávé az arcomon landolt.
-Remélem felkeltél Cher.- mondta Louis még röhögve.Cher nem szólt semmit csak felállt és elindult a mosdó felé.Elkezdtem az arcomat törölni hogy lejöjjön róla a kávé.Nem sokkal később sikerült is.Louis felém fordult és beszélni kezdett.
-Öhm... arra gondoltam.. hogy..esetleg megnézhetnénk egy filmet ketten.- mondta kissé zavartan.
-Oké.Persze.Mikor és hol?- kérdeztem mosolyogva.Igazából örültem hogy elhívott.Nagyon megtetszett és nem gondoltam volna hogy én is tetszek neki.Bár a majdnem csókunk után annyira nem beszélt velem nem is tudom miért.
-Mivel ma a srácok nagy részének randija van csak Harry-nek nem őt meg leköthetné Cher.. mert ahogy megtudtam bejön neki így nálunk és 7-kor.- mondta mosolyogva.- Na de én megyek próbára.Puszi.- mondta majd felállt. Nem sokkal később Cher jött ki teljesen átöltözve.Honnan van ennek ruhája?
-Ugye nem mondod hogy ennyire is hozol magaddal váltóruhát?- kérdeztem unott hangon.
-Amint látod nem árt.Na gyere menjünk.Arra gondoltam ma tarthatnánk csajos estét.- mondta mosolyogva mire nekem egy picit lefagyott a mosoly a számról
-Nem lehet.- mondtam szomorúan.
-Miért már megint?- kérdezte sértődötten.
-Lou áthívott filmet nézni.- mondtam mosolyogva.
-Akkor ezt nem hagyhatod ki.- mondta majd elindultunk.


A nap gyorsan telt.Rengeteget gyakoroltam.Szinte az egész napot rám szánta Cheryl.Még táncolni is kellett pedig az nem az én esetem.Mikor 6-kor végeztem felmentem és lezuhanyoztam ugyanis egy ilyen nap után ez esett a legjobban.Épp öltözködtem mikor az ajtó becsapódott.Cher lépett be rajta kissé mérgesen.
-Mi az hogy Harry Styles-hoz lettem beosztva erre az estére?- kérdezte szinte kiabálva.
-Úgy hallottam bejössz neki és mintha te neked is bejönne.- mondtam.- Figyelj ne dramatizáld túl.Én mentem puszi.- mondtam majd megöleltem.Elindultam a folyosó végére ahol Louis-ék laktak.Bekopogtam és egy gyere be volt a válasz.Kinyitottam az ajtót és Louis ott ült a kanapén előtte egy csomó nasi amit biztos mostanra tervezett be.
-Szia.- mondtam mosolyogva.
-Helloka.Na gyere csücs.Mit nézünk?Horror,vígjáték,akció,thriller?- kérdezte közben a DVD-ket mutatta.
-Vígjáték ez után a nap után már hiányzik a jó kedv.- mondtam majd berakott egy DVD-t.Nem tudtam a címét de Adam Sandler játszott benne és amiben ő játszik az általában jó.Rengeteget röhögtünk rajta.Úgy a felénél tarthattunk amikor Louis megszólalt.
-Iszunk valamit?- kérdezte kissé lihegve mivel még mindig a film előző ponéja hatása alatt volt.
-Persze.- mondtam majd elindultunk a konyha felé de előtte Louis leállította a filmet nehogy valami érdekesről lemaradjunk.Mikor beértünk a konyhába elkezdett a szekrényben kutatni majd kivett egy pálinkás üveget.- Te alkoholt akarsz inni?- kérdeztem lepődötten.Nem a legjobb ötlet verseny közben leitatni magunkat.Ráadásul nem szívesen próbálok másnaposan.Az még csak ráadna.
-Miért ne?Szerinted hányszor voltam már másnapos egy próbán?- mondta mosolyogva.Na ez az a mosoly ami mindenre rá tud venni és most is rávett hogy csinálja egy hatalmas nagy hülyeséget amit nem szabadna.
-Na jó de csak egy max 3 pohárral.- mondtam mosolyogva.
-Akkor hárommal.- mondta majd elővett 2 poharat és öntött mind a kettőnknek.- Gyere menjünk vissza.- mondta majd megfogta az üveget és a poharát.Visszaültünk a kanapéra és öntött még egy pohárral.Furcsa módon a viccek most valahogy még viccesebbek voltak mint az előbb gondolom a pia elérte a hatását.Végül a már 3 pohárból lett vagy 20.A film végére Louis-val teljesen kiütöttük magunkat.
-Szívassuk meg Hazza-t.- mondta mosolyogva mire én bólintottam.Hozott magával ragasztót és WC papírt.Halkan kinyitottuk az ajtót és át settenkedtünk Harry-hez és Cher-hez.Bentről nagy csend jött.Halkan kinyitottam az ajtót mivel csak nekem volt kulcsom és bementünk.Ahogy láttuk semmi komoly nem történt köztük mert Harry a kanapén aludt Cher pedig a szobájában.Louis odament Harry-hez és odaragasztotta a kezét a lábához majd betekerte WC papírral.Én befogkrémeztem Cher kezét és arcát.Mikor készen lettünk halkan kimentünk a folyosóra ahol elnevettük magunkat.
-Hát ez óriási lesz reggel.- mondta röhögve Louis közben én is röhögtem.Elindultunk Louis-ék szobájába de útközben megbotlottam és Louis elkapta a karom.Szembe néztünk egymással majd hirtelen megcsókolt.Így mentünk végig a folyosón még végül Louis szobájához nem értünk ahol becsuktuk az ajtót és egyből a hálószoba felé vettük az irányt.

Ismertető+Prológus

Szijjasztok.Elhoztam nektek az ismertetőt egy prológust vagyis bevezető részt valamint a szereplőket.
Jó olvasást.
Ismertető:

• Binca Harthmore egy 19 éves Doncaster-i lány.A családja teljesen csődbe megy mivel apja elitta pénzüket így Bianca kénytelen az X-factor-ba jelentkezni ahova be is jut.Kövesd Bianca életét az X-factor-ban.

Szereplők:

Bianca Harthmore

Louis Tomlinson

Danielle Peazer


Harry Styles
 Liam Payne

Niall Horan
Zayn Malik
Cher Lloyd






Prológus

Mindenki engem bámul.Érzem ahogy izzad a tenyerem.Valaki a nevemet kérdezi és én nagy nehezen elmondom : Bianca Harthmore.Egyszer csak megszólal a zene én pedig elkezdek énekelni.Teljesen magával ragad a zene.Egyszer ha az ember már belekezd el is felejti hogy ott van az a nagy tömeg.Majd a zene leáll vele én is.Állva tapsoló emberek sikítoznak.Majd mindenki befejezi és jön a zsűri véleménye.Mindenki jó véleménnyel van.Majd jön a szavazás és 3 igennel tovább jutottam.


Ma költözünk be az X-factor-házba.Nagyon örülök hogy tovább jutottam.A mai nap csoportokra leszünk osztva és így fogunk gyakorolni.Már nagyon várom hogy kivel leszek egy csoportba.Egyszer csak egy pasas lép be papírral a kezében.
-Cher Lloyd,Bianca Harthmore,One Direction ti lesztek egy csoportban.- mondja a pasas majd elmondja hogy a többiek kivel lesznek én pedig elindulok megkeresni Cher-t akit kis időn belül ki is szúrok a nagy tömegben.
-Éreztem.- mondta mosolyogva majd megölelt.
-Mit?
-Hogy veled leszek.De...
-Mi de?- kérdeztem kissé megrémülve.
-De itt van ez a One Direction.Meg kéne őket keresni.- mondta majd megragadta a kezemet és húzott befelé a tömegbe.- Áh meg is vannak.- mondta majd folytatta rángatásom míg egy 5 fős fiúcsapathoz nem értünk.
-Sziasztok.- mondja Cher mosolyogva.
-Hello.- mondják szinte egyszerre.
-Én Cher vagyok ő pedig Bianca.- mondta Cher majd végre elengedte a kezemet.
-Hello.- mondtam mosolyogva majd egy kék szemű barna hajú fiút szúrtam ki elsőnek a csapatból.Gyönyörű a szeme és ahogy mosolyog mentesetek meg.Na nem....Várjunk csak Bia te nem pasizni jöttél ide hanem megnyerni ezt a versenyt gyorsan hesegesd el ezt.De olyan cuki.....
-Mi lenne ha szétosztanánk a duetteket a dalban és kétfős csoportokban dolgoznánk?- kérdezte Cher.
-De 7-en vagyunk.- mondta fekete hajú barna szemű srác.
-Akkor én leszek 2 fiúval mondjuk veled- mutat a szőkére- é veled- majd a göndörre.- Te- mutat a barna hajú barna szeműre- és te- majd a fekete hajú barna szeműre- egy csapat lesztek.Valamint Bia te együtt leszel vele.- mutat a mellettem álló kék szeműre.
-Ha nem lenne gond bemutatkoznánk mivel nem Te a nevünk.- mondta a göndör srác.- Én Harry Styles vagyok.- mondta majd kezet rázott velünk.
-Én Zayn Malik.- mondta a fekete hajú majd ő is ugyanezt tette.
-Én Niall Horan.
-Én Liam Payne.
-Én pedig Louis Tomlinson.- mondta a kék szemű srác.
-Nos akkor elmondom így.Én Niall-lel és Harry-vel leszek egy csoportban.Liam és Zayn együtt és végül Louis és Bia is együtt.Így jó?- mondta Cher mosolyogva majd bólintottunk.
-Mikor kezdünk?- kérdezte Liam.
-Most!Mindenki keressen egy helyet ahol próbálhat majd beszélünk egy közös időpontot amikor összerakjuk.- mondta Cher majd mindenki szétvált.
-Nos Bianca keressünk egy eldugatott helyet.- mondta mosolyogva Louis.Ó de cuki elolvadok...
-Rendben.- mondtam mosolyogva majd elindultunk valamerre.Egy kissé csendes folyosóra értünk ahol senki se még egy légy sem volt.-Biztos szabad nekünk ide jönni?- kérdeztem kissé félénken.
-Nem biztos de mi itt vagyunk.- mondta mosolyogva.- Gyere.- mondta majd egy szertár féleség felé vezetett.
-Oké...ilyen helyen sem gyakoroltam még.- mondtam mosolyogva mitől ő is elmosolyodott.Sokáig néztük egymást végül egy ajtócsapódás zavart meg minket.
- Gyere gyorsan.- mondta majd megragadta a kezemet amitől furcsa bizsergés járt át a testemen és behúzott egy sarokba ahol szinte az orrunk már összeért.Megint egymást néztük.
-Nagyon szép szemed van.- mondta majd valaki megállt előttünk.
-Fiatalok ne itt randizzatok na nyomás innen.- mondta Simon majd gyors léptekkel elszaladtunk.

Hekkó!

Szijjasztok.Amint látjátok nem nagyon jön az új fejezet ahogy nekem sem az ihlet.Épp ezért sajnos ezt a történetet már nm tudom folytatni.De ha valaki szerette volna az írásomat ne keseredjen el mert egy újat hozok.De ez a történet már nem Vámpírnaplókkal fog foglalkozni. hanem a híres britt fiúbandáról a One Direction-ról.Lehet hogy valaki szereti lehet hogy nem de én nagyon szeretem őket és szeretnék róluk is írni egy fanfiction-t.
Puxy Bííía.

5.fejezet Problémák

Szijjasztok itt a következő fejezet remélem tetszik majd nektek.
Puxy :Bííía

Damon


Az este sokáig kiabáltam Anne-nek de ő nem nyitotta ki.Majd körülbelül 2 óra kiabálás után elaludtam.Később kiáltásra keltem ami Anne szobájából jött.
-Anne!Nyisd ki!- mondtam neki aggódva majd kinyitotta az ajtót és sírva rám vetette magát.- Mi a baj?- kérdeztem majd rám nézett.
-Megint álmodtam.- mondta majd leguggolt a földre.
-Mit álmodtál?- kérdeztem miközben én is leguggoltam hozzá.
-Hogy megölték a kisbabánkat.- mondta majd rám nézett.- Most azonnal vennünk kell egy tesztet.- mondta de én erre semmit sem reagáltam.- Nem, nem is.Menjünk el a kórházba az legalább biztos.- mondta Anne majd gyorsan bement a szobába öltözni.Mivel én ruhában aludtam el nem kellett öltöznöm sem.Mikor Anne kész volt kijött és rám nézett.
-Mehetünk?- kérdezte kissé remegő hangon.
-Persze.- mondtam majd megfogta a kezem és úgy mentünk ki.Mikor kimentünk körülbelül mindenki minket nézett.- Lehet hogy nem kéne egymás kezét fogni.- mondtam mire Anne elengedte de láttam az arcán hogy megsértődött.- Most megsértődtél?- kérdeztem elé állva.
-Nem.- mondta majd sértődötten tovább ment.
-Anne most ezen miért húzod fel magad?- kérdeztem utána szaladva.
-Csak azért mert nem lehet nyugodtan menni a városban mert félsz hogy ki lát meg.- mondta a szemembe nézve.
-Jó hát ha ez a bajod akkor...- mondtam majd megcsókoltam.Tudtam hogy ennek lesznek következményei de muszáj volt.Egyszer úgy is kiderült volna.Legfeljebb akkor mikor ketten babakocsit fogunk tologatni a parkban.Anne csak rám mosolyogott és mentünk tovább.Mikor beértünk a kórházba Ashley-vel találkoztunk.Ashley az egyetlen barátnőm volt és nagyon szerettük egymást csak azért szakítottunk mert a szüleink nem csípték egymást.Szóval szerettük egymást.Nem tudom most szeret-e még de az biztos hogy én már nem.
-Sziasztok.- mondta mosolyogva.
-Szia.- mondtuk egyszerre.
-Ú nekem mennem kell most hívnak.Te meg itt várj.Itt és ne máshol.- mondta Anne majd elszaladt.Hála istennek ketten maradtunk Ashley-vel.
-És mi van veled mostanság?- kérdezte mosolyogva.
-Semmi különös veled?- kérdeztem.
-És van most valakid?- kérdezte ezt a kérdést amire nem tudom mit mondjak de csak az igazság jutott eszembe.
-Igen.Neked?- kérdeztem mosolyogva és egy kicsit félénken.
-Nekem nincs vagyis azóta senkim sem volt.
-Hát igazat megvallva nekem is csak 1 hete van.- mondtam majd rám nézett.
-Akkor még nincs igazán kialakulóban igaz?- mondta majd közelebb lépett hozzám és megcsókolt.Pechemre ekkor lépett Anne és egy szó nélkül elment.
-Ne Ash.Szállj le rólam.- mondtam majd Anne után szaladtam.- Anne várj.- mondtam majd megállt.
-Most akkor újra összejöttetek?- kérdezte gúnyosan.
-Nem csak nekem támadt.- mondtam.
-Jó hát gondolom ha ennyire elmélyültél a csajban nem is vagy kíváncsi az eredményre.- mondtam majd tovább mentem de ő megragadta a karomat.
-Dehogynem.- mondta majd a szemembe nézett.
-Nem vagyok terhes.- mondta majd elszéledt.- És ha nem gond egy darabig most elmennék.Nem akarok a közeledben lenni.
-Ugyan már Anne ennyiért?- kérdeztem.
-Igen.Szia.- mondta majd amilyen gyorsan csak tudott elment.


Anne


Nem akartam elmondani Damon-nek az igazat.Lehet hogy így jobb is.Elmegyek és nem fog tudni a baba létezéséről.
Beszaladtam a szobámba gyorsan összepakoltam.Közben hallottam hogy megjött Damon és rögtön hozzám vette az irányt.
-Anne maradj.Légyszíves.- mondta azon a lágy hangján amitől elolvadok.Most is elolvadtam legszívesebben odarohantam volna hozzá és agyon csókoltam volna de most nem lehetett.Nem mondtam neki semmit csak gyorsan pakoltam.- Anne nem hallod.Maradj.- mondta de én erre sem mondtam semmit.- Szeretlek.- mondta de én szembe fordultam vele adtam neki egy puszit az arcára és elmentem.De ő nem hagyta annyiban vámpírsebességgel előttem termett.- Nem mehetsz el.Nem hagyhatsz el.- mondta majd megcsókolt.
-De.Sajnálom.- mondtam majd elmentem.Fogtam egy taxit és a legközelebbi nagy városba mentem ami ide San Francisco volt.Kerestem egy szállodát és lepakoltam a cuccaimat.A telefonom rengetegszer csörgött és mind Damon volt.Nem akartam neki felvenni mert akkor biztos rávenne hogy menjek vissza.Kikapcsoltam a telefonom és levetettem magam az ágyra.Ekkor az IPhone-om kezdett csörögni de ez most Emma volr szóval felvettem.
-Anne miért mentél el?- kérdezte Emma szinte kiabálva.
-Egyedül vagy?- kérdeztem.- Bár hülye kérdés honnan tudnád ha egyedül lennél.- mondtam majd leültem.-Hallgatom óhajotok.- mondtam nagyot sóhajtva.
-Gyere haza.- mondta Damon selymes hangon amitől mindig elolvadok és most sem volt másképp.
-Ha kitaláljátok hol vagyok hazamegyek.- mondtam mivel Damon hangja meglágyított nem volt más választásom mint egy félig igennel válaszolni.
-Oké de valamit mondjál a helyről.- mondta Emma.
-Vámpír vagy Damon hallod nem?- mondtam majd egy suhanást hallottam.- Ez mi volt?- kérdeztem.
-Damon eltűnt.- mondta Gabe majd letettem a telefont.Gondolom rájött hol vagyok szóval nem kell mást tennem mint várnom.Vártam de nem jött senki ennyi idő alatt én simán ideértem.Talán Damon rosszul gondolta hogy hol vagyok?Gyorsan a telefonomhoz kaptam és tárcsáztam Damon számát.
-Hallo?- szólt bele Damon bársonyos hangon?
-Hol vagy?- kérdeztem.
-Los Angeles felé tartok.- mondta.
-Te hülye én San Francisco-ba vagyok.- mondtam és ekkor jöttem rá hogy ez lehet csel volt.Gyorsan elkezdtem pakolni.Kinyitottam az ajtót de Damon már ott állt.
-Hova olyan sietősen Anne?- mondta mosolyogva.
.-Most miért kellett utánam jönnöd?- kérdeztem dühösen.
-Mert aggódtam érted.És nem érted meg hogy szeretlek?- mondta jó mélyen a szemembe nézve.
-Én is szeretlek de...- mondtam de nem tudtam hogy folytassam.
-Mi de Anne?- kérdezte mire én megcsókoltam.
-Nem tudom mi de.- mondtam mosolyogva.Ekkor jutott eszembe hogy nem tudom eltitkolni hogy terhes vagyok.De nem akarom elmondani neki de ha ezek után pedig megint elmennék meg végleg összetörném a szívét.
-Na gyere tegyünk terhessé.- mondta sunyi mosollyal és felkapott de ekkor én önmagam ellenére is megszólaltam.
-Már nem kell.- mondtam a szemébe nézve és ekkor lerakott.
-Hogy érted hogy nem kell?- kérdezte értetlenül.Nem hiszem el hogy a férfiak milyen hülyék.Én ebből rögtön rájöttem volna.
-Most ez komoly?Nem érted?- kérdeztem mosolyogva.- Már terhes vagyok.- mondtam mosolyogva mire ő is elmosolyodott.
-Komolyan?- kérdezte mosolyogva majd megpörgetett és megcsókolt.- Akkor ezt meg kell ünnepelni.- mondta.- Menj öltözz át elmegyünk egy étterembe.- mondta majd tettem amit mondott.Nagyon örültem neki hogy így fogadta de az az egy biztos hogy lesznek bajok mivel vámpírok vagyunk és a baba is valamilyen szinten az.Nem tudom ez hogy működik de utána kell majd járnunk.

Fontos!!!

Szijjasztok!Mivel tudjátok hogy sok blogom van így mindegyiket beosztom egy napra.Így néz ki:

• Hétfő:(nem sokára lesz egy új blogom amit be fogok nektek linkelni.Azt fogom ezen a napon írni.)
• Kedd:Maybe Love?
• Szerda: Nancy zűrös élete
• Csütörtök:Damon's and Elena's love
• Péntek: A szerelemnek ára van

Ez a menet szünet utántól szóval (nekem) Keddtől indul be (április 10.).Most még bármelyikre írhatok bármelyik napon.Az új blogom linkjét és információit pedig nem sokára hozom.

4.fejezet Változás

Szijjasztok itt van a következő fejezet.Ha nem baj akkor lecserélem a Anne szerepét.Mától ő lesz Anne:

Damon-nel gyorsan magunkra kaptuk a ruhánkat és kimentünk.Kint Gabe és Emma várt minket nem éppen jó kedvükben.
-Hallgatunk titeket.- mondta Damon majd leültünk a kanapéra.
-Egy kicsit utána néztünk ennek az Anne dolognak.- mondta Gabe és rám nézett.
-Én is utána néztem.De csak annyit találtam hogy mert én vagyok a fiatalabb.- mondtam.
-Hát nem csak ennyi.- mondta Gabe.Valahogy sejtettem hogy nem csak ennyiből áll az egész.
-Akkor?- kérdezte Damon aggódó tekintettel.
-Mivel te vagy a nő később te fogsz szülni gyereket.Ha nem leszel terhes meghalsz.- mondta Gabe.
-De miért?- kérdeztem.
-Mert akkor megszakadna ez a vonal ami most megy.- mondta Emma én csak üres tekintettel bámultam a semmibe.Damon arcát nem láttam mert bevallom nem nagyon mertem oda nézni.Ez csak egyre rosszabb életemben nem gondoltam volna hogy ez fog velem történni.A bátyámba vagyok szerelemes és ha nem lesz tőle gyerekem meghalok.
-Figyeljetek mi most megyünk ha még találunk valamit akkor szólunk rendben?- Kérdezte Emma.Majd Damon  bólintott egyet és elmentek.
-Jól vagy?- kérdezte Damon rám nézve.
-Nem tudom mit mondjak.- mondtam majd leült mellém.
-Nem is kell semmit mondanod.- mondta majd magához ölelt.
-Most mit fogunk csinálni?- kérdeztem szomorúan a karjaiban.
-Hát azt amit Gabe mondott.- mondta majd én felültem és kérdően néztem rám.
-Most ezt komolyan mondod?- kérdeztem  rá nézve.
-Ha nem csináljuk meghalsz.- mondta szomorúan a szemebe nézve.
-De én kényszerből nem akarom.Lehet te nem is akarod.Majd megkérdezzük mennyi határidőnk van és majd meglátjuk.- mondtam majd elmentem inni.Damon pedig utánam jött.
-Anne tudod hogy szeretlek ez nem elég?- kérdezte hátulról megsimítva karomat.
-De nem muszáj most anyáéknak sem 20 évesen lett......- mondtam volna tovább de anya pont 20 éves volt amikor Damon született..Nem ez biztos csak úgy alakult.- mondtam.Igazság szerint nem akartam még terhes lenni.Nem érzem úgy hogy készen állok rá.
-Azt veszem észre hogy kettőnk közül te vagy az aki nem szeretné.- mondta Damon majd rám nézett.- Vagy szeretnél csak nem tőlem.- mondta majd elengedett.
-Mi?Dehogyis ne hülyéskedj.- mondtam majd megöleltem.- Egyáltalán hogy lehetséges hogy egészséges legyen az a gyerek ha testvérek vagyunk?- kérdeztem.
-Mi is azok vagyunk.- mondta.Majd megcsókolt.Egyre hevesebben.Nem tudom miért de neki sosem tudtam ellenállni.Ez most sem volt másképp.Elkezdte leszedni rólam a ruhát amit sikerült is neki.Majd én az övét............
Arra keltem hogy valaki a nevemen szólít.Kinyitottam a szemem és egy gyönyörű réten találtam magam.Mellettem megpillantottam Damon-t amint mosolyogva néz majd egy kislány szaladt oda hozzám.
-Anyuci.- mondta majd megölelt.Utána beleugrott Damon nyakába kit apucinak hívott.Majd elkezdett egyre messzebb szaladni és már szinte alig látszott belőle valami.Minden kezdett homályos lenni majd kinyitottam a szemem.
Gyorsan pattantam fel a földről ugyanis ott történt minden.Damon is felébredt és kómáson nézett rám.
-Mi a baj szívem?- kérdezte aggódva de én csak kétségbeesetten néztem rá.Hogy lehet az egyáltalán hogy ilyet álmodtam.
-Fel kell hívnunk Gabe-et és Emma-t.-mondtam majd a szoba vettem az irányt.Felhívtam Gabe-et hogy azonnal jöjjenek ide az idő alatt Damon felöltöztünk.Damon végig értetlenül nézett rám de én nem mondtam neki semmit.Majd elkészültünk és nem sokkal később megjött Emma és Gabe.
-Mi az?- kérdezte Gabe majd rám nézett.
-Kérdezhetek valamit?- mondtam majd bólintott.
-Olyan lehet hogy előre megálmodom hogy terhes vagyok?- kérdeztem majd Damon csodálkozva nézett rám.
-Nem tudom de könnyen utána nézhetünk.- mondta Gabe.- Haza ugrok a könyvért.Emma addig itt marad.- mondta majd el is tűnt.
-Te megálmodtad hogy terhes vagy?- kérdezte Damon rám nézve.
-Nem pontosan azt.- mondtam majd elfordultam.
-Akkor még is mit?- kérdezte.
-Hát egy réten voltunk te meg én egy kislány oda szaladt hozzánk majd azt mondta nekem hogy anyuci majd megölelt.Ugyan ezt megetette veled is csak neked azt mondta hogy apuci.- mondtam mire csodálkozva nézett rám Emma és Damon egyszerre.Nem sokkal később jött Gabe és hozott egy könyvet.
-Nos meg is van.-mondta majd elkezdte olvasgatni.
-Egyébként mi ez a könyv?- kérdezte Damon Gabe-re nézve.
-Ez az első Sulywen naplója.Mindent feljegyzett a testvérével való kapcsolatáról.- mondta.-Ó meg is van -mondta és elkezdte olvasni.
"Kedves naplóm ma furcsát álmodtam.Egy kislány anyának szólított testvéremet pedig apának.Nem tudom mi ez az álom de nekem olyan valós volt"
-Ez az egyik majd írt egyet 3 hónappal később.
"Kedves Naplóm.
Álmom mondhatni valóra vált.Terhes vagyok és számomra nagyon érdekes hogy ezt megálmodtam."
-A többi már hülyeség.- mondta én csak bámultam a semmibe.Ezek szerint terhes vagyok?
-Akkor terhes vagyok?- tettem fel a kérdést Gabe-nek.
-Ne kizárt de azért vegyél egy tesztet.- mondta.- Nekünk mennünk kell.- mondta majd kiviharzott mind a kettő.
-Damon?- kérdeztem Damon-tól aki csöndben ült.- Most mi az?- kérdeztem idegesen.
-Nem tudom ez nekem olyan......olyan....fura.Érted?- mondta majd felállt és közelebb jött hozzám.
-Nem tudom ki akarta ennyire.- mondtam majd elmentem.
-Nézd akartam de most hogy be is valósult olyan... fura érzés.
-Értem én.De szerencsére még nem biztos.Mert ha nem akkor nem lesz ilyen fura érzésed.- mondtam majd elmentem és becsaptam magamra az ajtót.Az estét sírással töltöttem Damon pedig azzal hogy z ajtóban kiabált nekem hogy nyissam ki.Mikor elhallgatott sikerült aludnom.De szerencsémre megint jött egy fura  álom.

3.fejezet Akarlak

Szijjasztok itt az új fejezet remélem tetszeni fog.A 4.fejezetet jövőhét csütörtökön hozom.

Reggel arra keltem hogy nincs mellettem senki.Magamra kaptam a plédet és kimentem.Ott sem találtam senkit csak egy papírt az asztalon.
"Elmentem Mike-hoz megbeszélni a dolgokat.Ne csinálj semmi hülyeséget"
Kimentem a konyhába és csináltam magamnak egy szendvicset majd csengettek.Elmentem kinyitni.
-Lindsey?Te mit keresel itt??- kérdeztem lepetten.
-Nos gondoltam meglátogatlak.
-Honnan tudod hogy itt vagyok?- kérdezte.
-Mike.- mondta könnyedén.
-És ő?
-Gabe.- mondta majd beljebb jött.- És te?Látom volt egy kalandos éjszakád.- mondta mosolyogva.Közben lehuppadt a kanapéra és bekapcsolta a TV-t.
-Nem!Csak most jöttem a zuhanyból.- mondtam  mérgesen.
-Hol van a szexy Damon?- kérdezte huncutan bennem pedig előjött egy kisebb fajta féltékenység.
-Nem tudom.- mondtam a választ.- De most menned kéne.- mondtam mire felállítottam az a kanpéról és az ajtó felé toltam.
-Neked egy jó két órás vagy nem egy napos vásárlásra lenne szükséged nem gondolod?- kérdezte vihorászva.
-Nem.Fáradt vagyok és fel kell dolgoznom a szüleim halálát.- mondtam majd becsaptam az ajtót.Elmentem lezuhanyoztam majd kerestem egy számomra tetszőleges összeállítást amit meg is találtam.



Felvettem a táskámat és elmentem egy kis sétára.Útközben egy fiú banda megjegyezte külsőmet.Nem figyeltem rájuk csak mentem tovább de ők követtek.Már szinte szaladtam annyira gyorsan mentem majd zsákutcába értem.
-Mi van cica?Innen már nem tudsz elmenni.- mondták.
-Hagyjatok békén.- mondtam de ők egyre csak közeledtek hozzám.Majd az egyik elkezdte simogatni a karomat.Tudtam hogy már semmit sem tehetek az ellen hogy megtegyék amit szeretnének.Már szinte sírtam mikor hátulról egy hangot hallottam.Ami egyre csak közeledett.Az egész annyiból állt hogy "Eresszétek el".De ők nem tették majd az a valaki akit nem láttam szinte suhanva az egyik mögé került és tarkón vágta.Ekkor láttam meg hogy Damon az.
-Damon!.- mondtam és odaszaladtam hozzá.Megöleltem ő pedig szorosan ölelt.
-Semmi baj.- mondta mire én csak sírtam.
-Ó nézzétek csak a csajszi pasija eljött megmenteni.- mondta az egyik de Damon hirtelen elengedett és hasba vágta.A többi csak gülledt szemekkel bámulta amit Damon tesz és gyorsan elszaladtak.
-Jól vagy?- kérdezte szomorúan.
-Igen.- mondtam majd felkapott az ölébe és hazavitt.Otthon egy pohár meleg tejet adott nekem.A TV előtt kortyoltam egy takaróba burkolózva.
-Jobban érzed magad?- kérdezte Damon aggódóan.
-Igen de ha minden perben megkérdezed csak rosszabbul leszek.- mondtam nevetve.
-Oké befejezem bocsi.- mondta mosolyogva.- Tudod használhattad volna a vámpírképességed.
-Tényleg.Elfelejtettem.- mondtam.Még hozzá kell szoknom ehhez a vámpírságra még új nekem.Most Damon egy kicsit sem közeledett hozzám.Még a kanapéra sem ült le mellém hanem a szemben lévő fotelba.Ezekből kivettem hogy nem tartja ezt helyesnek.
-Valami baj van?- kérdeztem kíváncsian.
-Nem mi lenne?
-Hát nem nagyon közeledsz hozzám?- mondtam de ő nem válaszolt semmit.- Gondolom megbántad a tegnapit.- mondtam majd a kezemben lévő pohárra néztem.
-Nem,nem bántam meg csak nem tartom helyesnek.Ha a közeledben vagyok nem tudok uralkodni magamon ezért tartom a távolságot.- mondta majd felálltam és kivittem a poharat elmosni.De ő követett és hátulról megsimította a karomat.
-Most megsértődtél?- kérdezte.
-Mi?Dehogy csak kihoztam a poharat elmosni.- mondtam.
-Persze persze.- mondta mire én megfordultam.
-Nem oké?- mondtam szinte ordibálva.
-Jól van bocsi hogy megkérdeztem.- mondta majd elment.Tudtam hogy megbántottam ezzel hogy leordibáltam a fejét .
-Elmegyek lefekszem te csak nézd a meccset.- mondtam mire ő csak intett egyet nekem hátra.Bementem felvettem a cukibb rövid pizsimet ami egy kicsit kihívó volt de Damon nincs itt szóval nem érdekelt.Majd befeküdtem az ágyba de nem tudtam aludni.Eltelt majdnem 2 óra mire Damon is bejött de gondolom azt hitte hogy alszok.Ő is átvette a pizsijét és lefeküdt mellém.Furcsa módon felém fordult és elkezdte simogatni a karomat.
-Fent vagyok.- mondtam de ő nem hagyta abba.- Mondom fent vagyok.- felé fordultam de ő csak mosolyogva nézett azokkal a szép azúrkék szemeivel.- Miért csinálod ezt?- kérdeztem.
-Csak mert nem bírom ki néküled.- mondta és közelebb hajolt felém majd megcsókolt.Én beletúrtam a hajába és magamhoz szorítottam.
De most nem akartam ennél tovább menni.Ezért mikor elfogyott a levegőm eltávolodtam tőle.

-Mi a baj?- kérdezte Damon.
-Semmi csak ma nem akarok ennél tovább menni.- mondtam majd megöleltem.- Egyébként mi volt Mike-nál?- kérdeztem.Próbáltam a témát még jobban terelni.
-Nem tudom azt mondta nem emlékszik semmire.- mondta mire én csodálkozva néztem rá.
-Ha kitálal valakinek......- mondtam de ő megcsókolt.
-Ez is egy vámpírképesség.- mondta mosolyogva.Én csal mosolyogtam majd visszabújtam hozzá.
-Én meg utána néztem pár dolognak és megtudtam miért az én születésnapomhoz fűződik minden.
-És miért?- mondta és a szemebe nézett de most kivételesen aranyosan.
-Hát mert én vagyok a kisebb de ennél többet nem írt........De gondolom ennél többről van szó.
-Hát remélem nem valami nagyon szörnyű dolog.- mondta szomorúan.
-Köszi most felvidítottál.- mondtam mosolyogva mire ő megcsókolt.- Fú melegem van.- mondtam majd lerúgtam magamról a takarót.
-Mi ez a pizsi?- kérdezte miközben jól végig mért.
-Te beszélsz?Rajtad csak egy gatya van.- mondtam majd lerántottam róla a takarót.
-Ó igen?- kérdezte mire lekapta rólam a felsőt.Nem volt rajtam melltartó szóval a melleimet láthatta amint lekaptam.- most már rajtad is csak egy bugyi van.- mondta majd megcsókolt.
-Ezt még vissza kapod.- mondtam majd ráültem és lekaptam róla a gatyát.- Most már semmi sincs rajtad.- mondtam majd ő is lekaptam rólam a bugyit és mohón megcsókolt.Én közben a hajába túrtam majd arra lettem figyelmes hogy egy gyenge mozdulattal megemel és férfiasságára rak.Persze én erre felnyögtem de közben csak csókoltam megállás nélkül.Majd fordított és már én voltam alul.
-Mondtam hogy nem akarok csóknál többet.- mondtam majd ő rám nézett.
-Nem érdekel.- mondta majd tovább folytatta.Majd kéjes nyögéseim közepette a falra néztem és anyámat láttam hogy ezt mondja: Ez nem helyes lányom de te is jól tudod.Megijedtem és lenyomtam magamról Damon-t.
-Te is hallottad?- kérdeztem levegőért kapkodva.
-Mit?- kérdezte lepetten.Majd a szemébe néztem és ő lepetten én pedig zavarodottan néztem.- Mi a baj Anne?- kérdezte aggódóan.
-Semmi.- mondtam majd megcsókoltam.- Nem lenne baj ha aludnánk?- kérdeztem mire ő elmosolyodott és leszállt rólam.
-Persze hogy nem.- mondta majd magamra kaptam a takarót amivel ő is betakarta magát és szorosan hozzá bújtam és nem néztem mást csak őt.Majd valahogy elaludtam.
Reggel arra keltem hogy valaki simogat majd kinyitottam a szemem és Damon volt.
-Jó reggelt.- mondtam mosolyogva.
-A hölgynek is.- mondta majd megcsókolt.
-Szijjasztok beszélnünk kell.- mondta az ajtó felől valaki.

2.fejezet Érzések

Damon-nel meredten néztünk egymásra.Nem tudtam ezt hova tenni.Ekkor megszólaltam.
-De Damon hisz Jenna nem is apa testvére volt.Hanem anyáé.
-Igen de emlékszel Jhon-ra.Mikor még nagyon kicsik voltunk sokat járt hozzánk szinte minden nap.Majd apa egy beszélgetéssel szinte elűzte.Azóta nem is tudjuk hol van.
-És Jenna?Rá nem is emlékszem.- mondtam.
-Én sem de anya mindig mesélt róla.- mondta majd engem nézett.Sokáig néztük egymást.Ez nem egy olyan testvéri tekintés volt.Volt benne valami más amitől úgy éreztem mintha nem is ő állna ott.Biztos néztük volna egymást ha nem csengetnek.
-Öhm...ki nyitod?- kérdeztem zavartan és pirultan.
-Jah persze.- mondta ugyanígy. Elment az ajtóhoz és kinyitotta.Nagy meglepetésünkre Emma és Gabe álltak ott.
-Sziasztok beszélnünk kell.- mondta Gabe komolya arccal.Damon behívta őket majd leültek a kanapéra és mondani kezdték.
-Nos gondolom olvastátok a szüleitek levelét.
-Mi te honnan tudsz róla?- kérdeztem meglepetten.
-Azért jöttem hogy elmagyarázzam azt a részt amit nem értettek.- mondta.Mi Damon-nel csak összenéztünk de ez nem tartott sokáig mert egy kicsit kellemetlen volt az utolsó egymásra nézésünk után.
-Rendben akkor hallgatunk.- mondtam neki és leültem Emma mellé.
-Szóval könnyebb lenne ha kérdéseket tennétek fel.- mondta majd mondtam volna az első kérdést de Damon beelőzött.
-Miért haltak meg?- kérdezte Damon.Mintha a számból vette volna ki a szót.
-Gondolom rájöttetek hogy nem ők az igazi szüleitek.Nos amiért örökbe fogadtak és hagyták a szüleiteket szétmenni ez volt a büntetésük.Anne 20. születésnapja előtt kellett meghalniuk.Nektek pedig Anne 20.születésnapján kellett meghalnotok.
-De miért pOnt Anne-én?
-Még folytatnám oda is eljutunk.- mondta és folytatta.-Gondolom azt is tudjátok hogy Jenna és Jhon az igazi szüleitek.Ők még élnek de mivel testvérek voltak nem tarthattak meg titeket.Nem akarták hogy veletek is megtörténjen az ami velük.
-Várj....várj!Hogy érted hogy megtörténjen velünk ami velük?Melyik része?
-Mi melyik része?Nincs több ők testvérek és egymásba szerettek.
-Arra célzol hogy én is bele szerethetek Damon-be?- kérdeztem csodálkozva.
-Nem arra célzok tudom.Emma is belém szeretett.- ekkor mélyen magamba gondolkoztam.Ezért volt ilyen szenvedélyes a tekintetünk mikor egymást néztük.Mert több van köztünk mint testvériség.
-Szóval akkor össtefoglalom.- mondta Damon.-A szüleink testvérek voltak de mivel ők ezt nem helyeselték mármint a kapcsolatot örökbe adtak.Az általunk hitt szüleink pedig azért haltak meg mert szétválasztották az igazi szüleinket.És akkor nekünk miért muszáj összejönnünk?
-Nem muszáj de ha nem akkor felbolygatjátok a rendet.
-Milyen rendet?- kérdeztem komolyan.
-Az egész azzal kezdődött hogy 1842-ben találtak két gyereket.Mivel anyunk sehol sem volt így a Sulywen családi nevet adták nekik.Mikor megnőttek egymásba szerettek és lett 2 gyerekük.Egy lány és egy fiú.Mikor ezt megtudták a két Sulywen-t megölték de a 2 gyermek megmaradt ők is egymásba szerettek és így ment kezdetektől fogva.
-És ti?
-Mi is Sulywen-ek vagyunk.
-A ti szüleitek is testvérek voltak.
-Igen.De ti fontosabbak vagytok mert a ti közvetlen rokonotok az első 2 Sulywen.
-Ez nekem sok(k).Sosem fogok beleszeretni a húgomba te normális vagy?Egy ilyenbe hogy szeretnék bele?Fújj.- mondta Damon amitől nekem sírnom kellett.Berohantam egy szobába magamra zártam az ajtót és sírtam.
-Látod kezdődik.- mondta Gabe.-De nekünk mennünk kell majd még beszélünk.Csá haver.- mondta Gabe és kimentek.Hallottam ahogy Damon közeledik az ajtóhoz.
-Anne nyisd ki légyszíves.Nem akartam csak...csak kijött.- mondta.De én csak sírtam.Elkezdte dörömbölni az ajtót de gondolom arra nem számított hogy vámpírként erősebb így betörte az ajtót és odajött hozzám.Majd leült mellém a földre.
-Nézd Anne.Én....- mondta de én félbe szakítottam.
-Damon ez nagyon sok nekünk.Én.......én egyszerűen nem hiszem el.Mindig úgy tekintettem rád mint egy testvérre.De most......
-Mi most?Ne mond hogy.......- mondta de én nem válaszoltam semmit.Megint egymásra néztünk de most rosszabb volt mert egymással szemben ültünk.
-Damon.....- mondtam de ő csak közeledett.Majd egyszer csak megcsókolt.Nagyon nem akartam de nem tudtam mást tenni visszacsókoltam.Olyan szenvedéllyel mint még soha senkinek.Csak csókoltuk egymást megállás nélkül majd a pólóm alá nyúlt.Majd levette és a melltartómat csatolta de én feleszméltem.
-Damon állj le!- mondtam neki szinte kiabálva.Majd rám nézett szomorúan.
-A francba.- mondta.-Hogy történhetett meg?- mondta és becsapta az ajtót.Én gyorsan utána szaladtam egy melltartóban.
-Damon.Várj már nem érted?- mondtam neki kiabálva.
-Ez nem a te hibád.Te le akartál állítani de én nem figyeltem sajnálom.- mondta majd szomorúan leült a tévé elé.
-Ez nem csak a te hibád hisz én is akartam.- mondtam neki.Majd leültem mellé.
-Hát ez......- mondta.
-Mi ez?- kérdeztem rá nézve.
-Nem tudom.Olyan furcsa.- mondta majd ő is rám nézett.De szem mindig a számra kalandozott.
-Nekem rohadtul bűntudatom van.- mondtam.Majd az én szemem is az ő szájára kalandozott.Megint közeledtünk egymáshoz.
-Ugye tudod hogy ez nem helyes?- kérdeztem miközben közeledtünk.
-Tudom de valami vonz hozzád.- mondta és megint megcsókolt.Mivel én már eleve melltartóban voltam most én vettem le a pólóját.Majd ő az én nadrágomat vette le rólam majd én az övét.De közben egyszer sem hagyta abba a csókolást.Egy kicsit olyan volt mintha azért csinálja hogy ne keljen a szemembe néznie.Majd egyszer csak csengettek.Damon csak úgy felállt és az ajtóhoz vette az irányt hátulról követtem majd kinyitotta az ajtót.
-Cső haver......huhúúú rosszkor jöttem mi?- kérdezte az ajtóban álló Mike aki Damon legjobb haverja volt.
-Hát jah.- mondta Damon zavarodottan és próbált engem takarni.
-Akkor mindegy.- mondta Mike majd mikor megfordult meglátott.- Bazd meg haver az a húgod?- kérdezte meglepetten.- Ne mond hogy a húgoddal dugtál mert most esek össze haver.- mondta Mike de Damon egy szót sem szólt.
-Most menj el.És ha bárkinek elmered mondani kinyírlak.- mondta majd Mike furcsán elismételte amit Damon mondott és elment.-Ez beteges külön kell lennünk.Ha együtt vagyunk akkor ez van.
-De miért csak most van ez,Eddig miért nem?
-Nem tudom de szerintem a vámpírságunk hozza.Ha rájövök hogy ez az oka akkor mindent megteszek hogy újra ember legyek.
-Mi?Kösz ez jól esett.- mondtam majd bementem a szobámba.Felöltöztem egy igen kihívó ruhaszettbe majd kimentem.

-Hova hova?- kérdezte Damon csodálkozva.
-El.- mondtam majd kimentem az ajtón.A folyosón utánam szaladt Damon és megragadta a karomat.
-Így ugyan nem mész sehova.- mondta.
-Miért?Féltesz?- kérdezte gúnyosan.-Vagy esetleg féltékeny vagy?
-Nem rád?- mondta száját félre húzva.
-Igen.De ha nem akkor engedj el.Ha pedig igen csókolj meg.- mondtam kihívóan.De ő elengedte a karomat.Én pedig elindultam.De ő utánam szaladt és megcsókolt.
-Szóval féltékeny vagy.- mondtam lihegve a csóktól.
-Igen de nagyon.- mondta mosolyogva majd az ölében bevitt a szobába de addig le nem állt a csókolással.Becsukta az ajtót és egy szempillantás alatt letépte rólam a ruhát.Majd én is róla.Bementünk a hálóba.Damon itt is bezárt az ajtót.Majd lehüppedtünk az ágyra.Pici csókokat lehelt a testemre amit nagyon élveztem.Most többször is a szemembe nézett jelezve hogy több vagyok számára.Majd kicsatolta a melltartómat és eldobta.A mellemet kezdte el nyaldosni és csókolni amibe én belenyögtem.Majd lekapta a bugyimat én pedig az ö bokszerét.Majd gyengéden belém hatolt amitől elkezdtem szinte ordibálni.Egyenletesen irányította mozgásunkat közben sokszor megcsókolt és a hasamat vagy a mellemet csókolta.Mikor befejezte lassan leszállt rólam és mellém feküdt levegőért kapkodva.Majd hozzá bújtam ő pedig betakart én pedig mély álomba merültem.

1.fejezet A meztelen igazság

Mikor reggel felkeltem még mindig ott feküdt mellettem Damon csak pózt váltottunk ami igen kellemetlen volt.A lábam az ő lábával volt összekulcsolva és szorosan öleltem.Lassan felkeltem és bementem a fürdőszobába.Felöltöztem egy félvállas kék és fehér csíkos felsőbe egy szakadt farmernaciba és egy fekete magassarkúba.

Mikor kimentem Damon tágra nyílt szemekkel nézett.
-Mi az?- kérdeztem.
-Semmi csak...jól nézel ki.- mondta.Majd ő is bement a fürdőszobába és ahogy megbeszéltük a rendőrségre vettük az irányt.A rendőrségen egy bizonyos Smith kapitány fogadott minket aki elmondott mindent.A szüleink több millió dollárt hagytak ránk.Csak azt nem értem akkor miért voltunk válságban.Mikor kijöttünk a rendőrségről egy lány jött befelé aki neki ment Damon-nek.
-Ú bocsi de ügyetlen vagyok.- mondta.
-Semmi gond.Damon Sulywen.
-Sulywen?A te szüleid haltak meg a tűzben?
-Igen.- mondta Damon.Bár nekem furcsa volt hogy rögtön tudta hogy a szüleink voltak de hagytam Damon-t.
-Én Johanie Bynsen vagyok.- mondta és nyújtotta oda a kezét.- És ő a barátnőd?- kérdezte.Láttam rajta hogy reméli hogy nem szóval megvicceltem.
-Igen.- mondtam.Egy kis szünetet tartottam hogy Damon mit reagál majd újra megszólaltam.- Nem dehogy a húga vagyok Anne Sulywen.- mondtam és én is kezet fogtam vele.- Ha gondolod csatlakozhatsz ma hozzánk a vacsorához.- mondtam.Damon rám nézett.
-Ő örömmel csatlakoznék de.......
-De van barátod.- mondta Damon.
-Igen sajnálom.- mondta.
-Ó hát akkor remélem még találkozunk.Szia.
-Sziasztok.- mondta és elment.Mikor haza értünk Gabe szomorúan nézett ránk.
-Szia...mi a baj?- kérdeztem csodálkozva.
-A házatok teljesen elégett.Nincs hol laknotok.De gondoltuk hogy ide költözhetnétek.- mondta.
-Amíg nem lesz valami fejlemény jó ötlet.- mondta Damon.Felment a szobába ami mostantól az övé és leült tévét nézni.Már vagy egy félórája fent volt mikor elmentem megnézni.De mikor felértem ő nem volt ott.Gyorsan leszaladtam a földszintre Gabe-hez.
-Damon elment?
-Nem felment a szobájába nem ment el.- mondta nagy természetességgel.
-Azt nem hiszem mivel nincs ott.
-Mi?Add ide a telefonom.- mondta én pedig elszaladtam a telefonjáért.- Felhívom hátha elment mi pedig nem vettük észre.- mondta.Hallottam ahogy kicsöng de senki sem szólt bele.
-Na?- kérdeztem türelmetlenül.
-Semmi nem veszi fel.Menjünk keressük meg.Gyorsan.- mondta és a házat sem zárta be.Annyira gyorsan hajtott hogy féltem neki megyünk valaminek vagy kicsúszunk az útról.
-Szerintem én itt kiraklak és váljunk el.Menj gyorsan.- mondta.Majd elhajtott.Nem tudtam merre menjek.Ekkor el kezdtem gondolkozni hogy milyen helyeket szeret Damon.Ekkor beugrott.Itt Rose Land-en  van egy hatalmas épület.A tetején régen mindig piknikeztünk nyáron Damon-nel.Lehet ott van.Gyorsan arra vettem az irányt.Az épület lépcsőin gyors léptekkel haladtam fel míg végül a tetejére érkeztem.Ott megláttam ahogy a szélén járkál egy piás üveggel a kezében.
-Damon mit csinálsz?- kérdeztem aggódva.
-Éppen le készülök ugrani nem látod?- mondta mosolyogva ekkor jöttem rá hogy részeg.
-Damon gyere le.Légyszíves ne ugorj le.- mondtam.De láttam hogy nem hatok rá.Ezért felmásztam a szélére és elé álltam.- Damon nem ugorhatsz le.Normális vagy?- kérdeztem szinte ordibálva.-Itt akarsz hagyni?Nekem már csak te vagy.- mondtam.De nem válaszolt semmit.Egyszer csak azt vettem észre hogy ugrani készül.Gyorsan elkaptam a kezét de engem is magával rántott.Együtt zhantunk a mélybe míg minden el nem sötétült.
Egy hatalmas lélegzettel keltem fel.Minden olyan furcsa volt.Fájt a fejem.De ami a legfurcsább volt hogy semmi bajom nem volt az esés után.Gyorsan Damon-re néztem aki eszméletlenül feküdt mellettem.Hirtelen ő is felriadt és rám nézett.
-Mi történt?Élünk?- kérdezte.Ami furcsa volt még hogy nem volt részeg.
-Nem tudom mi történik.- mondtam.Majd Damon felsegített és haza mentünk.
-Jól vagytok?- kérdezte Emma és a nyakamba ugrot.Mikor a fejem a nyakához közelített valami furcsa vágy öntött el.Mintha meg akartam volna harapni.Nagyon sokáig ölelt ami nekem nem volt valami előnyös.Egyre jobban kezdtem a nyakához közeledni majd beleharaptam.
-Anne mit csinálsz.Eressz el.Anne.- kiabálta Emma de nem akartam elengedni.Gabe szaladt oda és választott el tőle.Amikor Damon megpillantotta a vért ő is támadni készült de Gabe utjába állt így őt kezdte el szívni.De ő elengedte még mielőtt teljesen kiszívta volna belőle az életet.Damon-nel egymásra néztünk és gyorsan kiszaladtunk a házból.
-Ez mi volt?Én nem akartam őket bántani.- mondtam közben Damon-re néztem majd sírtam.
-Nem tudom de van egy elméletem de nem fog tetszeni.- mondta Damon majd szomorúan nézett rám.Eközben csörgött a telefonja.
-Jó napot Mr.Sulywen?- kérdezte a telefonban beszélő rendőr.
-Igen mit szeretne Simth kapitány?- kérdezte Damon.
-Nos be kellene önnek és Ms.Sulywen-nek fáradnia a rendőrségre mert a szüleik hagytak nektek egy levelet.- mondta a rendőr.Damon egy igennel válaszolt és felém fordult.
-Be kell.....- mondta volna tovább de félbe szakítottam.
-Tudom hallottam.- mondtam majd egy szó nélkül elindultunk a rendőrség felé.A rendőrségen rögtön a kezünkbe nyomták a levelet mi pedig elkezdtük olvasni.
Levélben:
Drága Anne és Damon.Nagyon sajnáljuk hogy ilyen hamar távoznunk kellett az élők közül de muszáj volt.Nem sokára megtudjátok miért is haltunk meg.De most ti vagytok a lényeg.Gondolom mikor ti olvassátok ezt a levelet már vámpírok lesztek és bennetek van a kérdés.Mégis hogy?Kiskorotok óta féltünk titeket.Az okát pedig majd akkor tudjátok meg mikor azt is hogy miért haltunk meg.Szóval visszatérve minden ételbe italba vámpírvért tettünk.Így ha meghaltatok volna visszatértetek volna.És hogy honna tudtuk hogy meghaltok?Nem sokára mindenre választ kaptok.
Ölel,csókol anya és apa.
A levél elolvasása után Damon-nel sokáig egymást néztük.Majd egy rendőr lépett be és távozásra kért minket.Mikor kiléptünk a rendőrségről csak ekkor jöttünk rá hogy nincs hová mennünk.Nem akarunk visszamenni Emma-hoz és Gab-hez mert félnének tőlünk.
-Nézd Anne.Lehet hogy mégis tudunk szállást találni.- mondta és ekkor a zsebében lévő összegre mutatott.
-Ezt honnan szerezted?- kérdeztem kíváncsian.
-Ez egy része annak amit anyáék hagytak ránk.- mondta.- Ebből kitudunk bérelni egy szobát valahol.- mondta és beültünk a kocsiba majd egy szállóba parkolt le.Hamar sikerült egy nekünk való szobát bérelni.Mivel már este volt én fáradt voltam szóval lefeküdtem aludni.Az éjszaka közepén csörömpölésre keltem.Gyorsan fel i álltam az ágyamból és a zaj irányába mentem.Damon-t láttam amint valami után nagyon kutat.
-Hát te mit csinálsz?
-Nem néztük meg a levél hátulját.- mondta.
-Mi?Miért kellett volna?
-Egy papír volt a hátuljára ragasztva miszerint minket örökbe fogadtak.
-Mi?
-Igen és ki nem találod ki az igazi anyánk?
-Ki?- mondtam ijedten.
-Jenna Sulywen.
-Az nem lehet.Jenna Emma és Gabe anyja.- mondtam zavarodottan.
-Igen.De ezek szerint viszonya volt a saját testvérével ebből lettünk mi.- mondta.Ettől kirázott a hideg és majdnem elájultam.