Szijjasztok itt van az új fejezet.Remélem elnyeri a tetszéseteket és megajándékoztok néhány komival.
Puxy:Bííía
Reggel arra keltem hogy valaki nagyon dübög az ajtón.Gondolom az illető be akar jönni.Kivánszorogtam az ágyamból magara kaptam a szokásos reggeli köntösömet és elindultam.A fejem rendesen fájt majdnem összehánytam az ajtóig vezető utat.Furcsa módon más volt az út mármint az iránya.Nem tudtam ezt hova tenni.Végül nagy nehezen elértem az ajtóig.Az ajtóban pedig egy mérges Simon-t találtam aki nagyon meglepődött mikor meglátott.
-Bianca te mit keresel itt?- kérdezte szinte kiabálva.Szemei rettenetesen kitágultak.
-Mondjuk ez az én szobám?- mondtam neki bár kicsit kérdésesre sikeredett.Megint nagyot nézett kijelentésemen majd félre lökött és bement a hálószobába.
-Igen?És mond csak Louis is a tiéd?- kérdezte mire láttam ahogy Louis elkezd mocorogni.Ő meg hogy került oda?Mi történt?Nem emlékszek semmire.Lassan Louis is kinyitotta a szemét majd csodálkozva pattant fel az ágyból mikor meglátta Simon-t.
-Simon!Ilyen korán?- kérdezte mosolyogva gondolom hogy leplezze félelmét.
-Milyen korán?Fél 11 van a fiúkkal már reggel 8 óta rád várunk.- mondta kiabálva Simon.- 2 perced van hogy összeszedd magad te pedig- mutatott rám- nyomás a szobádba.2-re pedig mind a ketten az irodámba.- mondta majd kiszáguldott.Még utoljára ránéztem Louis-ra és ahogy láttam ő sem érti az egészet.Szó nélkül felkaptam a szétdobált ruháimat és átszáguldottam a szobámba.Gyorsan magamra kaptam a ruhámat.Cher most nincs itt mert Cheryl vele foglalkozik ma.Lementem a büfébe venni valami kaját mivel elég éhes voltam.Pont ekkor jött ki Louis is szünetre.Nem néztünk egymásra csak elkértük a kaját és mind a ketten mentünk a dolgunkra.Az idő csak úgy repült sajnos.Egyáltalán nem vártam Simon kioktatását.Felmentem a szobámba egy kicsit tévézni de mikor ránéztem az órámra észrevettem hogy abból nem lesz semmi mert 13:56 van.Fogtam magam és Simon irodája felé indultam.Bekopogtam és egy "Gyere be!" mondatra lettem figyelmes.Mikor bementem még nem volt ott Louis.Hál' Istennek nem rám kellett várni.
-Ülj le ide és várjuk meg Louis-t.- mondta majd elkezdett valamit irogatni.-Figyelj nekem most mennem kell.5 perc múlva visszajövök.Majd mond meg Louis-nak is.- mondta majd kiment az ajtón.Nagyszerű!Maradjak vele egy szobában mikor még beszélni sem akart ma velem.Az ajtó felől kopogást hallottam.Gondoltam felállok és kinyitom.Mikor megtettem vissza is ültem a helyemre.
-Simon hav......- mondta volna ha nem veszi észre hogy csak én vagyok.- Hol van Simon?- kérdezte és hangja kicsit sem volt kedves.
-Azt mondta jön 5 perc múlva.- mondtam majd leült a mellettem lévő székre.Kínos csend következett.Gondoltam rá hogy megkérdezem mi baja van velem de nem tudom mit válaszolna.Igazság szerint félek a választól.De mégis csak jobb lenne ha megkérdezném.
-Louis...- mondtam kicsit félénken mire felém kapta a fejét.
-Mondjad.- mondta kicsit unottan ezért gondoltam hagyom ha így áll hozzá.
-Semmi hagyjuk.- mondtam majd elfordultam.
-Ha belekezdtél most már folytasd.- mondta de én nem mondtam semmit.- Most mi bajod van?Semmi rosszat nem tettem.- mondta szinte kiabálva.Még hogy semmi rosszat nem tett.Még mindjárt megsajnálom.
-Miért nem beszélsz velem?- végre kiböktem a lényeget és mintha egy kicsit meglepődött volna.
-Hogy én? Te nem beszélsz velem.- mondta kiabálva.Bevallom nem erre számítottam.Lepetten néztem a srácra de ő csak ugyanolyan hülyén nézett tovább.Látszott rajta hogy hazudik de nem akartam szólni mert még jobban felhúzza magát.
-Ha annyira megbántad hogy lefeküdtünk miért hívtál át?- kérdeztem mire nem mondott semmit.A lábát kezdte tanulmányozni ebből is kivettem hogy zavarban van.Egyszer csak felnézett és el akarta kezdeni monológját de Simon ezt a percet találta a legalkalmasabbnak hogy visszajöjjön.
-Nos ahogy látom megérkezett Louis is.- mondta miközben leült az előbb ott hagyott helyére.- Gondolom tudjátok hogy tettetek nem marad büntetés nélkül.Ráadásul nagy élvezet volt hajnali 5-kor arra kelni hogy Harry ordibál mivel összevissza ragasztóztátok.Cher hatalmas hisztit csapott mikor észrevette hogy mindenhol fogkrémes.- mondta de én ezekre nem emlékszek hogy megtettük volna.Lehetett a többi fiú is vagy mások miért ránk gondol.- A másik: Amíg a show tart tilos lefeküdni egymással.Ezzel csak a teljesítményeteken rontotok.Épp ezért Bianca átköltözöl a táncosok emeletére.Ez bizonyos Danielle Peazer lesz a lakótársad őt keresd majd.A büntetés pedig együtt fogjátok takarítani a folyosót és a studiót.Most mehettek.- mondta Simon.Még reagálni sem tudtam arra hogy elköltöztetett már küld is ki.De viszont nem tartom jó ötletnek most csudát csinálni mert ki is rúghatnak.Szerencse hogy most nem tették.Elindultunk kifelé az ajtón.Mikor kiértünk el akartam indulni jobbra de valaki megragadta a kezemet és balra húzott.Valamilyen szertárba vagy nem is tudom hova húzott ez a valaki.A szertárban sötét volt ezért nem tudtam ki az illető.Majd felkapcsolta a villanyt és megláttam Louis volt.
-Ezt miért csináltad Louis?- kérdeztem szinte kiabálva de ő megfogta a számat és a szemembe nézett.Lassan elengedte és belekezdett.
-Azért nem szóltam hozzád mert tetszel és féltem mit gondolsz a tegnapi napról.Így jobbnak láttam kerülni a társaságod.
-Arra nem is gondoltál hogy ez nekem rosszul esik?- kérdeztem és láttam rajta hogy sajnálja amit tett.
-Nem tudtam mit gondolsz.- mondta majd a szemebe nézett.Ettől teljesen elolvadtam.
-Én sem hogy te.- mondtam majd azt vettem észre hogy egyre közeledik a számhoz.Végül azok érintkeznek.Hosszú szenvedélyes csók volt.Ami a legfontosabb hogy nem voltunk részegek.Lassan eltávolodott tőlem és a szememet kezdte pasztázni.
-Most mi lesz?- kérdeztem halkan.
-Ezt titokban kell tartanunk.- mondta a szemembe.
-Mit?- kérdeztem.Hisz nincs mit titokban tartani elvégre nem járunk.
-Ezt!Ezt az egészet hogy mit érzünk egymás iránt.- mondta majd szívem egyre hevesebben kezdett verni.Szóval érez valamit irántam.
-Mert te mit érzel?- kérdeztem.
-Jobban megakarlak ismerni.Azt akarom hogy velem legyél ne mással.Bármit megtennék azért hogy veled lehessek.- mondta amitől majdnem összeestem.Nem azért mert rosszul esett hanem épp az hogy nagyon jól esett.- Te mit érzel?- kérdezte és láttam a szemében felvillanó reményt.
-Ugyanezt.- mondtam mosolyogva mire megint megcsókolt.
-Szerintem most mennünk kéne.- mondta lihegve kiválva a csókból.
-Szerintem is.- mondtam.
-Majd felhívlak és valahol találkozunk.De persze erről senkinek se szólj.Csak barátok vagyunk.- mondta.
-Rendben.- mondtam majd elengedte a kezemet intézett felém egy 1000 wattos mosolyt és kilépett a szertárból.Nem sokkal később én is ezt tettem.Felballagtam az immáron régi szobámhoz és elkezdtem pakolni a cuccomat.Egyszer csak ajtócsapódásra lettem figyelmes.Cher lépett be és mikor meglátta hogy pakolok lefagyott az arcáról a mosoly.
-Te meg hova pakolsz?- kérdezte felháborodva.Nem akarom neki elmondani elvégre megígértem Louis-nak hogy nem mondom el senkinek.De nem tudom mit mondjak Cher-nek ezzel kapcsoltban..- Csak ne mond hogy diszkvalifikáltak.- mondta most már szomorúan.Közelebb mentem hozzá és megöleltem.
-Nem dehogy.- mondtam mosolyogva mitől kissé megnyugodott de láttam rajta hogy első kérdésére még várja a választ csak az a baj hogy én nem tudom mit mondjak neki.
-Akkor?- kérdezte.
-Simon a reggeli incidens után azt hitte összevesztünk.Így jobbnak látta szétköltöztetni minket.- mondtam neki és láttam rajta hogy elhitte ettől egy kicsit megnyugodtam bár legbelül fájt hogy hazudnom kell neki a saját hülyeségem miatt.
-Akkor beszéljünk vele hogy nincs harag.- mondta és elkezdett az ajtó felé húzni de én kikaptam a kezem kezei közül és megálltam.Láttam rajta hogy meglepte a dolog.
-Már beszéltem.De tudod ő Simon Covell őt nem lehet rávenni semmire.- mondtam neki mire elszomorodott.
-Akkor magamban leszek?- kérdezte szomorúan.
-Nem tudom.Csak azt tudom hogy én egy emelettel feljebb kerülök a táncosok emeletére egy bizonyos Danielle Peazer lakótársaként.- mondtam kissé mosolyogva.Visszamentem a szobámba és folytattam a pakolást.Cher is bejött segíteni majd mikor kész lettem elkezdtem felfelé cipelni a táskáimat.Cher-től lent elköszöntem és annyira szorosan ölelt mintha tényleg kiestem volna a versenyből és soha többé nem lát. Miután végeztünk elindultam felfelé.Megkerestem azt a szobát amire Danielle Peazer van kiírva és bekopogtam-Nem sokkal később lépteket hallottam az ajtó másik feléről és kezdtem kissé izgulni.Majd kinyitódott az ajtó és egy göndör hajú kissé barna bőrű magas lány nyitott ajtót.
-Szia biztos te vagy Bianca Hearthmore.- mondta mosolyogva.- Danielle Pezaer.- mondta majd megölelt.Nagyon közvetlen lány volt.Így első benyomásra jól kijövünk majd.- Gyere be megmutatom a szobád.- mondta majd elindultunk a nappali mögötti kis folyosó legvégére ahol az én szobám rejtőzködött.Mikor bementem kiment arra hivatkozva hogy hagy kipakolni és berendezkedni.Egyszer csak a telefonom rezgésére lettem figyelmes.Jött egy SMS-em méghozzá Louis-tól.Az üzenet láttán elmosolyodtam.
