4.fejezet Ez szörnyű...

Szijjasztok!Sajnálom hogy ilyen sokáig kellett várni az új részre de nem engette hogy belépjek és új bejegyzést írjak.Igazából Chrome-on még mindig nem engedi de végülis sikerült megolanom hogy máshol tudjak írni.Már úgy volt hogy tegnap jön az új rész de tegnap volt a szülinapom és megbeszéltük a barátnőimmel hogy elmegyünk emgünnepelni az én szülinapomat az 1D-jét és Paul Wesley-ét.Szóval volt mit ünnepelni.Kinga Zákányinak pedig köszönöm hogy írt komit :D !
Nos itt is van a következő fejezet remélem tetszeni fog nektek!
Jó olvasást!
Puxy:Bííía

Bia szemszöge:

Beültünk Simon irodájába ami megjegyezném nekem rettenetesen félelmetesnek tűnt.Ő leült velünk szembe mi pedig egymás mellé Louis-val.Mikor leült komoly arccal nézett ránk.
-Nos Bia hallottam jártál Emily-nél.- mondta Simon.Nem lehet igaz!Emily elmondta volna neki?Hát reél csak aggód értem és azért hívott be.Bár akkor miért hívta volna Louis-t?
-Igen.- mondtam félénken.Louis ugyanolyan kellemetlenül ült mellettem mint ahogyan mikor bejöttünk.
-És miért is voltál?- kérdezte és hallottam a hangján egy kissebb gúnyt amit próbáltam elhesegetni.
-Hát.. elájúltam.- mondtam.Ennyiből csak nem jön rá.Bár ha már tudja nem tudom mit köntörfalazok de jobb ha nem zólom el magam.
-Ó tényleg?- kérdezte kikerekedett szemekkel.- De ugye már jól vagy?Nincs semmi maradandó bajod?- kérdezte gúnyosan.Ó dehogynincs egy 9 hónapig tartó bajom van.
-Nem nincs.- mondtam neki remegő hangon.
-Louis?- nézett Louis-ra aki kissé megremegett.
-Igen.- mondta félve.Szerintem ő is ugyanannyira félt mint én sőt még jobban hisz Louis-nak volt a mentora.
-Te sem mondassz semmit?- kérdezte Simon Louis-ra nézve aki továbbra sem mert a szemébe nézni.Na jó itt már tudtam hogy késő Emily kitálalt neki.Valamilyen szinten csalódtam most Emily-ben.Tudta hogy Louis-val titkoljuk a kapcsolatunkat erre ő kitálal Simon-nak hogy terhes vagyok tőle.
-Mit kéne mondanom?- kérdezte Louis alighalhatóan.
-Mondjuk azt hogy Bia terhes és tőled.- mondta Simon tök nyugodt hangon.Na itt tudtam hogy mindjárt kitör a káosz és Simon ordibálni fog.Ez meg is történt.- Mégis mit gondoltok.Tisztán megmodtam nektek hogy kerüljétek egymást.Bia-t még külön emeletre is tettem hogy ne lássátok egymást.Erre...Ezt nem hiszem el.Bia tisztában vagy vele hogy még 4-en bent vaytok?- kérdezte Simon vagyis inkább ordította.
-Igen.- mondtam halkan félve.Simon olyan volt mintha az apám lett vlna legalábbis annyira féltem tőle.Még az is megesett a fejemben hogy lepofoz bár tudom hogy azt nem tette volna meg.
-És mit gondolsz addig nem fog rajtad meglátszani?- folytatta tovább.
-Nem tudom még nem voltam terhes.- mondtam de mire kimondtam bevallom megbántam.Nem lett volna szabad így visszavágni most 100 hogy mégjobban felhúztam.Louis is kiváncsian nézett rám.Biztos ő sem értette.
-Ó tényleg?- kiáltott vissza rám.- Nos elmondom mi lesz most..- mondta Simon.- Bia neked ki kelle sned.- mondta mire felkaptam a fejem és tágra nyílt szemekkel bámúltam rá.
-Hogy mi van?- kérdeztük egyszerre Louis-val.
-Nem kockáztatok.- mondta.- Mint kiderült a One Direction-nek van a legnagyobb rajongótábora az egész X-Factor-ban.Nem szeretném hogy amiatt essenek ki hogy kitudódik az egyik tagnk a barátnője terhes.Ráadásul senki sme tudta hogy barátnője van.- mondta.- Beszélek Cheryl-lel.Sjanálom Bia.- mondta Simon amjd felállt.
-Nem Simon ezt nem teheted vele.- mondta Louis.Kérdőn néztem rá és tudtattam vele hogy ezt em kéne.
-De igen tehetem ugyanis én vagyok itt a főnök és nem te.- mondta majd kiment.Én továbbra is csak magam elé bámúltam.Nem szóltam semmit és Louis is egy helyben állt.
-Sajnálom.- mondtam majd kimentem az irodából egyenesen a szobánk felé.Hallottam hogy Louis a nevemet kiabálja de nem áltam meg.Szinte betörtem az ajtót amikor a szobánk elé értem.Sajnos épp rosszkor jöttem emrt Danielle és Liam éppen főztek és amint láttam nagyon boldogok de amint megláttak mind a ketten elkomolyodtak.Dan gyorsan odaszaladt hozzám és megölelt.Nem tudta mi a baj de tudta hogy iylenkor nem azzal kell kezdeni hogy megkérdezik.Persze Liam fiú és ő ezt nem tudja.Nem is haragudtam rá de Dan küldött felé egy szúrós nézést.
-Mi a baj?- kérdezte Liam.
-Kirúgtak a versenyből.- mondtam sírva Danielle szemi elkerekedtek Liam pedig szinte levegőt is elfelejtett venni.Emlékszem egy este megbeszéltük hogy a One Direction és én leszünk a fináléba és Dani fog nekünk táncolni végül nem tudják amjd eldönteni ki nyerjen így mind a 2-en nyerünk.Persze tudtuk hogy ez nem valósítható meg de jól elszórakoztunk rajta.
-De miért?- kérdezte Dani mire ránéztem és mondtam neki hogy ezt jó lenne négyszemközt meg Louis úgy is elmondaná Liam-nek szóval mindegy.
-Akor én megyek.- mondta majd adot egy csókot Dani-nek és kiment.
-Szóval?- kérdezte Dani.
-Szóval terhes vagyok.- mondtam mire elmosolyodott.Ennek a résznek úgymond én is örülök de másiknak már nem.- Megtudta Simon és a One Direction érdekében azt akarja hogy szombaton én essek ki hogy ne tudja meg egy szerelmes tini One Direction fan sem hogy az egyik tag barátnpje terhes akiről ráadásul nem is tudtak.- mondtam sírva de Danielle közben végig ölelt és a hátamat simogatta.Ez valamennyire megnyugtatott.
-Jézusom ez...ez..szörnyű.- mondta ki végül.Hát valahogy én is így fogalmaznék.Dani még egy darabig ölelt és simogatta a hátam amd végül megszólalt.- És hogy tereljem a gondolataidat.Fiú vagy lány?És mennyi idős?- kérdezte mosolyogva.
-Nos el is felejtettem hogy elkéne mennünk egy orvoshoz hogy ezeket megtudjuk.- mondtam mosolyogva.
-Jujj de jó megyek öltözni-mondta közben tapsolt egyet.
-Rendben én addig szólok Cher-nek.- mondtam amjd elindult Cher szobája felé.Bekpogtam és Louis nyitotta ki.Kissé meglepődtam de most nem akartam ezzel foglalkozni.- Szia szólnál Cher-nek?- kérdezte Louis-tól.
-Figyelj..- mondta de én félbeszakítottam.
-Nem csak szólj Cher-nek.- mondtam majd ő bement és szólt Cher-nek.Elmondtam neki mindent az első felének ő is örült mind Dani de utána már nem.Sőtő még sírt is.Megkértem hogy jöjjön velem dikohoz de ő most nem tudott mert próbára kellett mennie így csak Dani-vel emntünk ketten.Mielőtt elmentem Louis még küldött egy sajnálkozó fejet de én nem figyeltem oda és lementem.Mikor leértem Dani már teljesen készen állt és várta hog elinduljunk.Mondtam neki hogy Cher nem tud jönni.A kórházba menet Dani vezetett mert állítása szerint vigyáznom kell magamra.Mikor odaértünk hirtelen elkezdtem izgulni.Egy kis ideig egy helyben álltam de aztán végül elindultam.Mikor beértünk csináltak ultrahangot vetek vért amit utálok.Igazából tőlem vettek vért de Dani amjdnem elájúlt ezért az ápolónő hozott neki egy pohár vizet.Majd mikor végeztünk az orvos akit Dr.Solchez-nek hívtak megkért minke thogy üljünk ki és várjuk meg az eredményeket.Keveset mondok ha azt mondom kb.1órát vártunk míg az orvos kidugta a fejét.Bementünk és leültünk ké székbe Dani-vel majd belekezdett.
-Nos kedves Ms.Hearthmore.Amint tudja maga terhes ezt jól tudta.2 hónapos és annyira még nem látszott hogy milyen nemű de én fiút láttam.- mondta mir eén elmosolyodtam.Louis biztos nagyon örülni fog neki hisz azt mondta hogy ha egyser lesz gyerekünk (ami kicsit hamar eljött)ő mindenféleképpen fiút akar mert majd akar vele focizni és midnenféle fiús dolgot meg akar neki tanítani.Hát ezt nem sokára meg is teheti.Mikor végeztünk elidnultunk hazafelé.Dani egész úton azon áradozott hogy mennyire suki lesz majd ha veszünk neki kis cipőket meg ruhákat amit nem sokára be is iktatunk.Ő azt akarta hogy jövő hét elején de én enm szeretnék ilyen előre tervezgetni.Igen babonás vagyok sajnos.Mikor megérkeztünk rögötn az ugrott be hogy nekem beszélni kell Louis-val amit nem tudom hogy fogok összehozni azok tán hogy úgy faképnél ahgytam és még beszélni sem engettem.Mindenesetre bocsáatot kell tőle kérnem.Hisz ezek után csak együtt kéne valahogy maradnunk.
-Figyelj..Szerintem most neked Louis-val kéne beszélned.- mondta Dani mikor már beértünk a 2 hónapja otthonunkat biztosító épületbe.
-Rendben akkor én arra megyek.- mondtam majd elindultam arra.Útközben találkoztam Cheryl-lel aki angyon mérges volt.De nem rám hanem Simon-ra.Szerinte azért rakott ki mert veszélyt jelentettem a One Direction-re és most kapott az alkalman és kirúgott.Még egy kicsit meg is siratott és gratulált a babához.Elmondtam mindent hogy 2 hónapos és hogy úgy tűnik fiú lesz.Ő nagyon örült neki mert moslygott bár eléggé zavart hogy Simon hátsószándékkal csapott ki.Még utoljára megölelt és megpuszilt majd ment a dolgára.Mikor elértem Louis-ék szobájához ledermedtem.Vajon szóba fog velem állni ezek után?Hát remélem.Remegve bekopogtattam majd lépteket hallottam az ajtó felől és az kinyílt.Louis volt az.Éppen evett valamit emrt a kezében volt a tányér és egy szál alsógatyában nyitott ajtót.Mikor mglátott arca meglágyúlt és beljebb tesékelt.Mikor bejött lerakta a kaját és megállt előttem.
-Voltam az orvosnál.- mondtam amjd egy erőltetett mosolyt küldtem felé.
-Igen?- mondta majd a kezemben lévő ultrahangos papírra nézett.- És mit mondtak?- kérdezte.
-Hát 2 hónapos és nagyon úgy néz ki hogy fiú lesz.- mondtam mire kissé elmosolyodott.
-Az jó.- mondta majd leült.Egyérelmű hogy haragszik.Bár nem tudom kit csaptak ki.
-Figyelj én sajnálom.- mondtam d ő félbeszakított.
-Nem kell sajnálkoznod.Én vagyok egy barom.- mondta mire értetlenül néztem rá.
-Még is miért?- kérdeztem.
-Egyértelmű hogy nem kellett volna összejönnünk akkor te még valószínüleg versenyben lennél és nagyon úgy néz ki meg is nyernéd.- köpnyi nyelni sem tudtam a hallottak alapján.
-Szóval azt modnod hogy megbántad hogy összejöttünk?- kérdezte tőle és már a sírás határán voltam.
-Nem, nem bántam meg hog összejöttünk csak most jöttem rá hogy nem kellett volna.- mondta.
-Hát ez pont úgy hangzik mintha megbántad volna.- mondtam neki remegő hanggal.
-Rendben akkor megbántm tessék.- mondta kiabálva.Ekkor nekem már nem kellett több elkezdtem sírni.Amint meglátott meglágyúlt az arca és közelebb jött.- Sajnálom nem akartam...- mondta megbánó accal és két keze közé fogta az arcomat.
-Én szerintem megyek.- mondtam amjd hátrébb léptem egyet.
-Ne kérlek ne menj el.- mondta majd a karom után kapott hogy véletlenül s menjek el.- Nem akarom hogy elmenj.- mondta a szemembe nézve majd megcsókolt.Ez olyan csók volt amibe mindnet beleadott éreztem hogy szeret.Mikor elváltak az ajkaink jó szorosan magához ölelt.
-Gyere üljünk le.- mondta majd leültünk a kanapéra.A végén már mind a ketten teljesen feloldótunk mind a ketten feküdtünk a kanapén és egymást öleltük.Közölte hogy megfogja tanítani karatézni és közben mutatta milyen hülye fogásokat tanítana meg neki.Elmondta hogy az szeretné ha Zummí-nak hívnánk mert úgy hívják a kedvenc répás meséjének a főszereplőjét.Mikor közölte vele hogy nem zereném ha a gyerekemnek egy répás meséből lenne a neve kissé elszomrodott.De felvidítottam hogy majd 18.gyerekünket úgy foják hívni.mikor komolyra vettük szót megbeszéltük hogy Logan Edward Tomlinson lesz.Az Egward úgy lett oda hogy megbeszélték Harry-vel hogy a második nevüket odafogják tenni z első fiú gyerekükhöz szóval Harry-nek is lesz egy William nevű gyereke.Azt is mondtam neki hogy nem biztos hogy fiú lesz erre azt mondta hogy tudj hogy nevetséges de szeretné ha vagy Selena vagy Nina lenne így maradt Selena Nina Tomlinson .Bár szerintem nem a legjob hangzású de ha neki tetszik akkor így jó.Mjadnem hajnali 4-ig nyomtuk míg végül elálmosodtunk.De Louis még utoljára megszólalt.
-Szeretlek.- mondta majd szorosabban elkezdett ölelni.
-Én is nagon.- mondtam majd kaptam egy jó éj csókot és el is laudtunk.

3.fejezet Nem várt esemény

Itt van az új fejezet.Nem mondom van benne meglepetés bőven de remélem tetszeni fog majd nektek.
Jó olvasást.
Puxy:Bííía

"Tudtad hogy van egy titkos feljáró a felettünk lévő emeletre?Mert én igen és ki fogom használni . XxXx Louis."
Az üzenet láttán elkezdetem halkan kuncogni de ahogy kivettem Danielle ezt is meghallotta.
-Mi az csak nem a pasid?- kérdezte mosolyogva.
-Igen ő volt.- mondtam mosolyogva.
-És milyen veled Louis?- kérdezte mire felkaptam a fejem.Honnan tud ő rólam és Louis-ról?Meg egyáltalán honnan tudja a nevét mivel még élő show nem volt a táncosok most pedig nincsenek beosztva a One Direction-höz.
-Honnan tudod?- kérdeztem lepetten mire elmosolyodott elindult a nappali felé és jelezte hogy én is menjek.
-Szóval most olyat mondok el neked amit senkinek sem mondhatsz el.Még a legjobb barátnődnek sem ha jól tudom Cher-nek hívják.Rendben?- kérdezte közben végig a szemembe nézett.
-Rendben.- mondtam bólogatva.
-Szóval mikor beköltöztetek tudod 3 héttel ezelőtt éppen próbán voltunk.Simon pedig bemutatta a One Directon-nek a terepet.Mikor megmutatta nekik a táncpróbatermet el kellett mennie így a fiúk itt maradtak.Liam-mel nagyon jól elbeszélgettünk és elhívott egy sétára.Hát én elmentem vele és ezt egyre többször megtettük míg meg nem lett az első csók aztán elkezdtünk járni.- mondta mosolyogva.Teljesen le voltam döbbenve.Erről én hogy-hogy nem tudok.Hogy tudták ennyire eltitkolni?- Szinte minden este átsettenkedtem hozzájuk a titkos lépcsőn amit felfedeztem a folyosón végén.Senki sem tud róla szóval shhh.
-Ja senki.- mondtam nevetve mire értetlen képet vágott.
-Hát már Louis igen.- mondtam mosolyogva mire megkönnyebbült.
-Azt hittem valamelyik rendező vagy nem tudom.A kis sunyi mindent megtesz hogy veled lehessen.- mondta mosolyogva mire szerintem eléggé elpirultam.- Na szóval ugye sokszor voltam náluk és mivel egy szobában van a fiúkkal így muszáj volt nekik is elmondani.Louis-nak szinte mindig én voltam a lelkizős társa.Rólad is elmondott mindent hogy az első pillanattól kezdve beléd van esve csak fél neked bevallani.Ma meg mikor elmondta mi sült ki a filmnézős estében kapott egy nyakast.Én mondtam neki hogy valahogy közölje már veled hogy mi van de eléggé beszart szóval...De sikerült neki és jó lenne ha úg eltitkolnátok mint én és Liam bár ez már az első "randin" befuccsolt.- nem mondom kissé sokat beszélt ez a lány de végül is mindent elmondott és ez kedves volt tőle.
-És Harry-vel mi van?Tetszik neki Cher?- kérdeztem mire elmosolyodott.
-Na a másik.Persze hogy tetszik de ő is eléggé beszari.Tegnap este ott aludt nála és mit csinált semmit.Beült TV-zni Cher meg elaludt a szobájában.
-Pedig valamilyen szinte azért csináltuk Louis-val mert reménykedtünk.- mondtam mire rántott egyet a vállán és elindult a konyha felé.
-Kérsz valamit inni ha már itt vagyok?- kérdezte.
-Nem köszi.- mondtam majd éreztem hogy rezeg a zsebem.Újabb SMS jött Louis-tól.
"Melyik szobában vagy?"
Gyorsan bepötyögtem neki hogy Danielle Peazer szobáját keresse.2 perc múlva már kopogtak is.Elmentem  kinyitottam és Louis vigyorgó képével találtam magam szembe.
-Nem is gondoltam volna hogy Dan-nel tesznek egy szobába most ár együtt rendezhetjük a titkos randikat.- mondta mire Liam lépett elő mögüle és rögtön Danielle felé vette az irányt.- Mit szólnál ha hagynánk Diam-et egy kicsit.- mondta majd elkezdett kifelé húzni.
-Szóval Diam mi?- mondtam mosolyogva.
-Igen mi pedig Lia vagyunk ha megfelel a hölgynek.- mondta mosolyogva mire megcsókolt.Hirtelen neki nyomott a falnak amjd lépteket hallottunk.Szerencsére csak Liam jött ki megnézni itt vagyunk-e és mikor meglátta hogy igen ránk mosolygott és bezárta az ajtót.- Na gyere.- mondta majd megragadta a kezem és elindult velem valamerre hátra.
-Hova megyünk?- kérdeztem mivel fogalmas sem volt hova rángat ez a gyerek.
-Mivel nem akarom hogy itt észrevegyenek így keresünk egy nyugisabb el dugottabb helyet.- mondta.
-Ja mint az a sötét emelet amit az első nap találtunk?- kérdeztem mosolyogva mire elnevette magát.
-Még annál is eldugottabbat.- mondta miközben egy lépcsőn haladtunk lefelé.
-Hát jobb is mivel ott ránk talált Simon.- mondta mire mind a ketten hangos nevetésben törtünk ki de rájöttünk hogy nem kéne mert meghallják.Louis továbbra is csak haladt előre én pedig még mindig nem tudtam hova megyünk.Egyszer csak egy sötét folyosó felé kezdett húzni ahol elővette a telefonját hogy tudjon mivel világítani.
-Na jó én kezdek félni.- mondtam és jobban megszorítottam Louis kezét.
-Ne félj én itt vagyok.- mondta majd jobban magához húzott.Így már valahogy éreztem hogy nem szakadhatunk el egymástól így ez a tudat kicsit megnyugtatott.Még mindig sötét volt és csak Louis telefonja adott egy kis fényt.Lassan egy ablakot vettem észre ahol beszűrődik egy kis fény.Louis afelé tartott és mikor odaértünk megáll és kinyitotta.Majd kisegített rajta és hirtelen az utcára kerültünk.
-Wow te miket fel tudsz fedezni.- mondtam mosolyogva.Majd elindultunk egy városnéző túrára ugyanis mind a kettőnk most van először London-ban.


2 hónappal később


Még mindig tart a show de már csak 4-en vagyunk.Cher ,Tod,One Direction és én.Nagyon izgulok ugyanis ha most nem jutok tovább nem leszek benne a legjobb háromban.Louis-val nagyon jól megvagyunk szeretjük egymást.Párszor a titkos randikon rajta kaptak minket de mindig kimagyaráztuk azzal hogy a takarításhoz való eszközökért megyünk el együtt.Sajnos az izguláshoz társul a hányinger és a szédülés is de nem tudom ezt vegyem-e annak már már lassan 2 hete minden nap jelentkezik.Louis annyira izgul értem hogy minden nap vinne orvoshoz de én letudom annyira hogy izgulok bár most már én is kezdem azt hinni hogy valami bajom van.Még van 3 nap a show-ig addig lehet meg kéne látogatni a dokit.Épp felfelé tartottam Cher szobája felé.Apropó Cher.Ő is összejött Harry-vel bár mind a ketten nagyon beszarik voltak az elején de csak összehoztuk Danielle-lel.A titkos lépcsőnkön haladtam felfelé mikor megpillantottam Louis-t aki épp lefelé tartott.Rám mosolygott én is visszamosolyogtam de ekkor hirtelen minden elsötétült és a földre rogytam.
Egy szobában ébredtem mellettem pedig Emily a X-ház orvosa ült.Mikor kijjebb nyitottam a szemem láttam hogy Louis is ott áll az ajtóban és mikor észrevettem hogy kinyitottam a szemem közelebb jött.
-Hogy érzed magad?- kérdezte Emily kedvesen.Tudni kell róla hogy ő anyánk helyett anyánk a show alatt.Legjobb Cher-hez hozzám és a fiúkhoz ilyen kedves.
-Most jól érzem magam nincs hányingerem sem és nem szédülök.- mondtam mire vártam volna egy megkönnyebbült mosolyt de Emily továbbra is komoly maradt.
-Louis kimennél egy percre?- kérdezte mire Louis bólintott egyet és kiment.-Szívem most egy olyan kérdést teszek fel amire biztos nem számítottál de muszáj lesz.- mondta majd rám nézett.
-Kivele.- mondtam majd belekezdett.
- Mikor volt neked az a bizonyos dolog utoljára?- kérdezte mire kissé kikerekedett a szemem.Jesszusom erre nem is gondoltam annyira lefoglalt a show hogy erre nem is figyeltem.
-Hát...olyan 2hónappal ezelőtt.- mondtam mire egy sóhaj hagyta el a száját.
-Akkor szívem nem kell elmondanom hogy mi a bajod igaz?- kérdezte miközben felállt.
-Igaz.- mondtam majd fogta és kiment Louis aggódva jött vissza de még ő sem tudta hogy milyen hr fogja őt várni.
-Szóval mi a bajod?Hogy vagy?Fáj valamid?Hozzak valamit?Be kell mennünk a kórházba?- mondta a sok kérdést amitől elmosolyodtam.Nagyon örültem neki hogy ennyire aggódik értem.
-Szóval van egy kis bökkenő.- mondtam mire kikerekedő szemekkel nézett rám.
-Nem énekelhetsz többet?Jesszusom.- mondta és már kezdett egy kicsit idegesíteni hogy nem hagy szóhoz jutni.
-De énekelhetek még szerencsére az X-Factor-ban.- mondtam.
-Bia bökd már ki.- mondta idegesen mire egy kis csend állt be nem tudom hogy mondjam el neki.De valahogy el kell.
-Nos szóval.....én....
-Te?
-Szóval én..terhes vagyok.- mondtam ki mire Louis hatalmas szemekkel nézett rám.
-HOGY MI VAN?- kérdezte kiabálva és elkezdett járkálni a szobában.Én felálltam és odamentem hozzá.
-Figyelj ha nem akarod elvethetjük.- mondtam mire rám nézett.
-Nem!Az olyan mintha véget vetnénk egy életnek.- mondta majd megfogta a kezemet.
-Én sajnálom.- mondtam majd kissé elkezdtem sírni.
-Mit sajnálsz,Ha jól tudom ehhez én is kellettem.- mondta majd megölelt.-És mennyi idős?- kérdezte.
-Hát azt nem tudom el kéne menni egy orvoshoz.Megkérem Cher-t és Dani-t hogy jöjjenek el velem.- mondtam mire Louis csodálkozva nézett rám.
-Miért nem én?- kérdezte.
-Mert nem akarom hogy erről a sajtó tudomást szerezzen míg megy a show.- mondtam mire bólogatott.Megcsókolt és kimentünk a szobából.Innen ketté szakadtunk ő azt mondta elmegy elmondja a fiúknak én pedig Dani-nek és Cher-nek.Nagyon furcsa hogy ez megtörténik.Nem gondoltam volna.Ezt egész rosszullétet az izgulásra fogtam pedig nem is az volt a baj.Azt még nem tudom hogy a szüleim hogy fogadják de elvégre 21 vagyok már lehet gyerekem.Épp mentem volna be Cher szobájába mikor Louis és Simon jött velem szemben.
-Beszélnünk kell.- mondta Simon majd elindult az irodája felé.Louis csak megszorította a kezemet és követtük.