3.fejezet Nem várt esemény

Itt van az új fejezet.Nem mondom van benne meglepetés bőven de remélem tetszeni fog majd nektek.
Jó olvasást.
Puxy:Bííía

"Tudtad hogy van egy titkos feljáró a felettünk lévő emeletre?Mert én igen és ki fogom használni . XxXx Louis."
Az üzenet láttán elkezdetem halkan kuncogni de ahogy kivettem Danielle ezt is meghallotta.
-Mi az csak nem a pasid?- kérdezte mosolyogva.
-Igen ő volt.- mondtam mosolyogva.
-És milyen veled Louis?- kérdezte mire felkaptam a fejem.Honnan tud ő rólam és Louis-ról?Meg egyáltalán honnan tudja a nevét mivel még élő show nem volt a táncosok most pedig nincsenek beosztva a One Direction-höz.
-Honnan tudod?- kérdeztem lepetten mire elmosolyodott elindult a nappali felé és jelezte hogy én is menjek.
-Szóval most olyat mondok el neked amit senkinek sem mondhatsz el.Még a legjobb barátnődnek sem ha jól tudom Cher-nek hívják.Rendben?- kérdezte közben végig a szemembe nézett.
-Rendben.- mondtam bólogatva.
-Szóval mikor beköltöztetek tudod 3 héttel ezelőtt éppen próbán voltunk.Simon pedig bemutatta a One Directon-nek a terepet.Mikor megmutatta nekik a táncpróbatermet el kellett mennie így a fiúk itt maradtak.Liam-mel nagyon jól elbeszélgettünk és elhívott egy sétára.Hát én elmentem vele és ezt egyre többször megtettük míg meg nem lett az első csók aztán elkezdtünk járni.- mondta mosolyogva.Teljesen le voltam döbbenve.Erről én hogy-hogy nem tudok.Hogy tudták ennyire eltitkolni?- Szinte minden este átsettenkedtem hozzájuk a titkos lépcsőn amit felfedeztem a folyosón végén.Senki sem tud róla szóval shhh.
-Ja senki.- mondtam nevetve mire értetlen képet vágott.
-Hát már Louis igen.- mondtam mosolyogva mire megkönnyebbült.
-Azt hittem valamelyik rendező vagy nem tudom.A kis sunyi mindent megtesz hogy veled lehessen.- mondta mosolyogva mire szerintem eléggé elpirultam.- Na szóval ugye sokszor voltam náluk és mivel egy szobában van a fiúkkal így muszáj volt nekik is elmondani.Louis-nak szinte mindig én voltam a lelkizős társa.Rólad is elmondott mindent hogy az első pillanattól kezdve beléd van esve csak fél neked bevallani.Ma meg mikor elmondta mi sült ki a filmnézős estében kapott egy nyakast.Én mondtam neki hogy valahogy közölje már veled hogy mi van de eléggé beszart szóval...De sikerült neki és jó lenne ha úg eltitkolnátok mint én és Liam bár ez már az első "randin" befuccsolt.- nem mondom kissé sokat beszélt ez a lány de végül is mindent elmondott és ez kedves volt tőle.
-És Harry-vel mi van?Tetszik neki Cher?- kérdeztem mire elmosolyodott.
-Na a másik.Persze hogy tetszik de ő is eléggé beszari.Tegnap este ott aludt nála és mit csinált semmit.Beült TV-zni Cher meg elaludt a szobájában.
-Pedig valamilyen szinte azért csináltuk Louis-val mert reménykedtünk.- mondtam mire rántott egyet a vállán és elindult a konyha felé.
-Kérsz valamit inni ha már itt vagyok?- kérdezte.
-Nem köszi.- mondtam majd éreztem hogy rezeg a zsebem.Újabb SMS jött Louis-tól.
"Melyik szobában vagy?"
Gyorsan bepötyögtem neki hogy Danielle Peazer szobáját keresse.2 perc múlva már kopogtak is.Elmentem  kinyitottam és Louis vigyorgó képével találtam magam szembe.
-Nem is gondoltam volna hogy Dan-nel tesznek egy szobába most ár együtt rendezhetjük a titkos randikat.- mondta mire Liam lépett elő mögüle és rögtön Danielle felé vette az irányt.- Mit szólnál ha hagynánk Diam-et egy kicsit.- mondta majd elkezdett kifelé húzni.
-Szóval Diam mi?- mondtam mosolyogva.
-Igen mi pedig Lia vagyunk ha megfelel a hölgynek.- mondta mosolyogva mire megcsókolt.Hirtelen neki nyomott a falnak amjd lépteket hallottunk.Szerencsére csak Liam jött ki megnézni itt vagyunk-e és mikor meglátta hogy igen ránk mosolygott és bezárta az ajtót.- Na gyere.- mondta majd megragadta a kezem és elindult velem valamerre hátra.
-Hova megyünk?- kérdeztem mivel fogalmas sem volt hova rángat ez a gyerek.
-Mivel nem akarom hogy itt észrevegyenek így keresünk egy nyugisabb el dugottabb helyet.- mondta.
-Ja mint az a sötét emelet amit az első nap találtunk?- kérdeztem mosolyogva mire elnevette magát.
-Még annál is eldugottabbat.- mondta miközben egy lépcsőn haladtunk lefelé.
-Hát jobb is mivel ott ránk talált Simon.- mondta mire mind a ketten hangos nevetésben törtünk ki de rájöttünk hogy nem kéne mert meghallják.Louis továbbra is csak haladt előre én pedig még mindig nem tudtam hova megyünk.Egyszer csak egy sötét folyosó felé kezdett húzni ahol elővette a telefonját hogy tudjon mivel világítani.
-Na jó én kezdek félni.- mondtam és jobban megszorítottam Louis kezét.
-Ne félj én itt vagyok.- mondta majd jobban magához húzott.Így már valahogy éreztem hogy nem szakadhatunk el egymástól így ez a tudat kicsit megnyugtatott.Még mindig sötét volt és csak Louis telefonja adott egy kis fényt.Lassan egy ablakot vettem észre ahol beszűrődik egy kis fény.Louis afelé tartott és mikor odaértünk megáll és kinyitotta.Majd kisegített rajta és hirtelen az utcára kerültünk.
-Wow te miket fel tudsz fedezni.- mondtam mosolyogva.Majd elindultunk egy városnéző túrára ugyanis mind a kettőnk most van először London-ban.


2 hónappal később


Még mindig tart a show de már csak 4-en vagyunk.Cher ,Tod,One Direction és én.Nagyon izgulok ugyanis ha most nem jutok tovább nem leszek benne a legjobb háromban.Louis-val nagyon jól megvagyunk szeretjük egymást.Párszor a titkos randikon rajta kaptak minket de mindig kimagyaráztuk azzal hogy a takarításhoz való eszközökért megyünk el együtt.Sajnos az izguláshoz társul a hányinger és a szédülés is de nem tudom ezt vegyem-e annak már már lassan 2 hete minden nap jelentkezik.Louis annyira izgul értem hogy minden nap vinne orvoshoz de én letudom annyira hogy izgulok bár most már én is kezdem azt hinni hogy valami bajom van.Még van 3 nap a show-ig addig lehet meg kéne látogatni a dokit.Épp felfelé tartottam Cher szobája felé.Apropó Cher.Ő is összejött Harry-vel bár mind a ketten nagyon beszarik voltak az elején de csak összehoztuk Danielle-lel.A titkos lépcsőnkön haladtam felfelé mikor megpillantottam Louis-t aki épp lefelé tartott.Rám mosolygott én is visszamosolyogtam de ekkor hirtelen minden elsötétült és a földre rogytam.
Egy szobában ébredtem mellettem pedig Emily a X-ház orvosa ült.Mikor kijjebb nyitottam a szemem láttam hogy Louis is ott áll az ajtóban és mikor észrevettem hogy kinyitottam a szemem közelebb jött.
-Hogy érzed magad?- kérdezte Emily kedvesen.Tudni kell róla hogy ő anyánk helyett anyánk a show alatt.Legjobb Cher-hez hozzám és a fiúkhoz ilyen kedves.
-Most jól érzem magam nincs hányingerem sem és nem szédülök.- mondtam mire vártam volna egy megkönnyebbült mosolyt de Emily továbbra is komoly maradt.
-Louis kimennél egy percre?- kérdezte mire Louis bólintott egyet és kiment.-Szívem most egy olyan kérdést teszek fel amire biztos nem számítottál de muszáj lesz.- mondta majd rám nézett.
-Kivele.- mondtam majd belekezdett.
- Mikor volt neked az a bizonyos dolog utoljára?- kérdezte mire kissé kikerekedett a szemem.Jesszusom erre nem is gondoltam annyira lefoglalt a show hogy erre nem is figyeltem.
-Hát...olyan 2hónappal ezelőtt.- mondtam mire egy sóhaj hagyta el a száját.
-Akkor szívem nem kell elmondanom hogy mi a bajod igaz?- kérdezte miközben felállt.
-Igaz.- mondtam majd fogta és kiment Louis aggódva jött vissza de még ő sem tudta hogy milyen hr fogja őt várni.
-Szóval mi a bajod?Hogy vagy?Fáj valamid?Hozzak valamit?Be kell mennünk a kórházba?- mondta a sok kérdést amitől elmosolyodtam.Nagyon örültem neki hogy ennyire aggódik értem.
-Szóval van egy kis bökkenő.- mondtam mire kikerekedő szemekkel nézett rám.
-Nem énekelhetsz többet?Jesszusom.- mondta és már kezdett egy kicsit idegesíteni hogy nem hagy szóhoz jutni.
-De énekelhetek még szerencsére az X-Factor-ban.- mondtam.
-Bia bökd már ki.- mondta idegesen mire egy kis csend állt be nem tudom hogy mondjam el neki.De valahogy el kell.
-Nos szóval.....én....
-Te?
-Szóval én..terhes vagyok.- mondtam ki mire Louis hatalmas szemekkel nézett rám.
-HOGY MI VAN?- kérdezte kiabálva és elkezdett járkálni a szobában.Én felálltam és odamentem hozzá.
-Figyelj ha nem akarod elvethetjük.- mondtam mire rám nézett.
-Nem!Az olyan mintha véget vetnénk egy életnek.- mondta majd megfogta a kezemet.
-Én sajnálom.- mondtam majd kissé elkezdtem sírni.
-Mit sajnálsz,Ha jól tudom ehhez én is kellettem.- mondta majd megölelt.-És mennyi idős?- kérdezte.
-Hát azt nem tudom el kéne menni egy orvoshoz.Megkérem Cher-t és Dani-t hogy jöjjenek el velem.- mondtam mire Louis csodálkozva nézett rám.
-Miért nem én?- kérdezte.
-Mert nem akarom hogy erről a sajtó tudomást szerezzen míg megy a show.- mondtam mire bólogatott.Megcsókolt és kimentünk a szobából.Innen ketté szakadtunk ő azt mondta elmegy elmondja a fiúknak én pedig Dani-nek és Cher-nek.Nagyon furcsa hogy ez megtörténik.Nem gondoltam volna.Ezt egész rosszullétet az izgulásra fogtam pedig nem is az volt a baj.Azt még nem tudom hogy a szüleim hogy fogadják de elvégre 21 vagyok már lehet gyerekem.Épp mentem volna be Cher szobájába mikor Louis és Simon jött velem szemben.
-Beszélnünk kell.- mondta Simon majd elindult az irodája felé.Louis csak megszorította a kezemet és követtük.