Szijjasztok itt a következő fejezet remélem tetszik majd nektek.
Puxy :Bííía
Damon
Az este sokáig kiabáltam Anne-nek de ő nem nyitotta ki.Majd körülbelül 2 óra kiabálás után elaludtam.Később kiáltásra keltem ami Anne szobájából jött.
-Anne!Nyisd ki!- mondtam neki aggódva majd kinyitotta az ajtót és sírva rám vetette magát.- Mi a baj?- kérdeztem majd rám nézett.
-Megint álmodtam.- mondta majd leguggolt a földre.
-Mit álmodtál?- kérdeztem miközben én is leguggoltam hozzá.
-Hogy megölték a kisbabánkat.- mondta majd rám nézett.- Most azonnal vennünk kell egy tesztet.- mondta de én erre semmit sem reagáltam.- Nem, nem is.Menjünk el a kórházba az legalább biztos.- mondta Anne majd gyorsan bement a szobába öltözni.Mivel én ruhában aludtam el nem kellett öltöznöm sem.Mikor Anne kész volt kijött és rám nézett.
-Mehetünk?- kérdezte kissé remegő hangon.
-Persze.- mondtam majd megfogta a kezem és úgy mentünk ki.Mikor kimentünk körülbelül mindenki minket nézett.- Lehet hogy nem kéne egymás kezét fogni.- mondtam mire Anne elengedte de láttam az arcán hogy megsértődött.- Most megsértődtél?- kérdeztem elé állva.
-Nem.- mondta majd sértődötten tovább ment.
-Anne most ezen miért húzod fel magad?- kérdeztem utána szaladva.
-Csak azért mert nem lehet nyugodtan menni a városban mert félsz hogy ki lát meg.- mondta a szemembe nézve.
-Jó hát ha ez a bajod akkor...- mondtam majd megcsókoltam.Tudtam hogy ennek lesznek következményei de muszáj volt.Egyszer úgy is kiderült volna.Legfeljebb akkor mikor ketten babakocsit fogunk tologatni a parkban.Anne csak rám mosolyogott és mentünk tovább.Mikor beértünk a kórházba Ashley-vel találkoztunk.Ashley az egyetlen barátnőm volt és nagyon szerettük egymást csak azért szakítottunk mert a szüleink nem csípték egymást.Szóval szerettük egymást.Nem tudom most szeret-e még de az biztos hogy én már nem.
-Sziasztok.- mondta mosolyogva.
-Szia.- mondtuk egyszerre.
-Ú nekem mennem kell most hívnak.Te meg itt várj.Itt és ne máshol.- mondta Anne majd elszaladt.Hála istennek ketten maradtunk Ashley-vel.
-És mi van veled mostanság?- kérdezte mosolyogva.
-Semmi különös veled?- kérdeztem.
-És van most valakid?- kérdezte ezt a kérdést amire nem tudom mit mondjak de csak az igazság jutott eszembe.
-Igen.Neked?- kérdeztem mosolyogva és egy kicsit félénken.
-Nekem nincs vagyis azóta senkim sem volt.
-Hát igazat megvallva nekem is csak 1 hete van.- mondtam majd rám nézett.
-Akkor még nincs igazán kialakulóban igaz?- mondta majd közelebb lépett hozzám és megcsókolt.Pechemre ekkor lépett Anne és egy szó nélkül elment.
-Ne Ash.Szállj le rólam.- mondtam majd Anne után szaladtam.- Anne várj.- mondtam majd megállt.
-Most akkor újra összejöttetek?- kérdezte gúnyosan.
-Nem csak nekem támadt.- mondtam.
-Jó hát gondolom ha ennyire elmélyültél a csajban nem is vagy kíváncsi az eredményre.- mondtam majd tovább mentem de ő megragadta a karomat.
-Dehogynem.- mondta majd a szemembe nézett.
-Nem vagyok terhes.- mondta majd elszéledt.- És ha nem gond egy darabig most elmennék.Nem akarok a közeledben lenni.
-Ugyan már Anne ennyiért?- kérdeztem.
-Igen.Szia.- mondta majd amilyen gyorsan csak tudott elment.
Anne
Nem akartam elmondani Damon-nek az igazat.Lehet hogy így jobb is.Elmegyek és nem fog tudni a baba létezéséről.
Beszaladtam a szobámba gyorsan összepakoltam.Közben hallottam hogy megjött Damon és rögtön hozzám vette az irányt.
-Anne maradj.Légyszíves.- mondta azon a lágy hangján amitől elolvadok.Most is elolvadtam legszívesebben odarohantam volna hozzá és agyon csókoltam volna de most nem lehetett.Nem mondtam neki semmit csak gyorsan pakoltam.- Anne nem hallod.Maradj.- mondta de én erre sem mondtam semmit.- Szeretlek.- mondta de én szembe fordultam vele adtam neki egy puszit az arcára és elmentem.De ő nem hagyta annyiban vámpírsebességgel előttem termett.- Nem mehetsz el.Nem hagyhatsz el.- mondta majd megcsókolt.
-De.Sajnálom.- mondtam majd elmentem.Fogtam egy taxit és a legközelebbi nagy városba mentem ami ide San Francisco volt.Kerestem egy szállodát és lepakoltam a cuccaimat.A telefonom rengetegszer csörgött és mind Damon volt.Nem akartam neki felvenni mert akkor biztos rávenne hogy menjek vissza.Kikapcsoltam a telefonom és levetettem magam az ágyra.Ekkor az IPhone-om kezdett csörögni de ez most Emma volr szóval felvettem.
-Anne miért mentél el?- kérdezte Emma szinte kiabálva.
-Egyedül vagy?- kérdeztem.- Bár hülye kérdés honnan tudnád ha egyedül lennél.- mondtam majd leültem.-Hallgatom óhajotok.- mondtam nagyot sóhajtva.
-Gyere haza.- mondta Damon selymes hangon amitől mindig elolvadok és most sem volt másképp.
-Ha kitaláljátok hol vagyok hazamegyek.- mondtam mivel Damon hangja meglágyított nem volt más választásom mint egy félig igennel válaszolni.
-Oké de valamit mondjál a helyről.- mondta Emma.
-Vámpír vagy Damon hallod nem?- mondtam majd egy suhanást hallottam.- Ez mi volt?- kérdeztem.
-Damon eltűnt.- mondta Gabe majd letettem a telefont.Gondolom rájött hol vagyok szóval nem kell mást tennem mint várnom.Vártam de nem jött senki ennyi idő alatt én simán ideértem.Talán Damon rosszul gondolta hogy hol vagyok?Gyorsan a telefonomhoz kaptam és tárcsáztam Damon számát.
-Hallo?- szólt bele Damon bársonyos hangon?
-Hol vagy?- kérdeztem.
-Los Angeles felé tartok.- mondta.
-Te hülye én San Francisco-ba vagyok.- mondtam és ekkor jöttem rá hogy ez lehet csel volt.Gyorsan elkezdtem pakolni.Kinyitottam az ajtót de Damon már ott állt.
-Hova olyan sietősen Anne?- mondta mosolyogva.
.-Most miért kellett utánam jönnöd?- kérdeztem dühösen.
-Mert aggódtam érted.És nem érted meg hogy szeretlek?- mondta jó mélyen a szemembe nézve.
-Én is szeretlek de...- mondtam de nem tudtam hogy folytassam.
-Mi de Anne?- kérdezte mire én megcsókoltam.
-Nem tudom mi de.- mondtam mosolyogva.Ekkor jutott eszembe hogy nem tudom eltitkolni hogy terhes vagyok.De nem akarom elmondani neki de ha ezek után pedig megint elmennék meg végleg összetörném a szívét.
-Na gyere tegyünk terhessé.- mondta sunyi mosollyal és felkapott de ekkor én önmagam ellenére is megszólaltam.
-Már nem kell.- mondtam a szemébe nézve és ekkor lerakott.
-Hogy érted hogy nem kell?- kérdezte értetlenül.Nem hiszem el hogy a férfiak milyen hülyék.Én ebből rögtön rájöttem volna.
-Most ez komoly?Nem érted?- kérdeztem mosolyogva.- Már terhes vagyok.- mondtam mosolyogva mire ő is elmosolyodott.
-Komolyan?- kérdezte mosolyogva majd megpörgetett és megcsókolt.- Akkor ezt meg kell ünnepelni.- mondta.- Menj öltözz át elmegyünk egy étterembe.- mondta majd tettem amit mondott.Nagyon örültem neki hogy így fogadta de az az egy biztos hogy lesznek bajok mivel vámpírok vagyunk és a baba is valamilyen szinten az.Nem tudom ez hogy működik de utána kell majd járnunk.
