4.fejezet Változás

Szijjasztok itt van a következő fejezet.Ha nem baj akkor lecserélem a Anne szerepét.Mától ő lesz Anne:

Damon-nel gyorsan magunkra kaptuk a ruhánkat és kimentünk.Kint Gabe és Emma várt minket nem éppen jó kedvükben.
-Hallgatunk titeket.- mondta Damon majd leültünk a kanapéra.
-Egy kicsit utána néztünk ennek az Anne dolognak.- mondta Gabe és rám nézett.
-Én is utána néztem.De csak annyit találtam hogy mert én vagyok a fiatalabb.- mondtam.
-Hát nem csak ennyi.- mondta Gabe.Valahogy sejtettem hogy nem csak ennyiből áll az egész.
-Akkor?- kérdezte Damon aggódó tekintettel.
-Mivel te vagy a nő később te fogsz szülni gyereket.Ha nem leszel terhes meghalsz.- mondta Gabe.
-De miért?- kérdeztem.
-Mert akkor megszakadna ez a vonal ami most megy.- mondta Emma én csak üres tekintettel bámultam a semmibe.Damon arcát nem láttam mert bevallom nem nagyon mertem oda nézni.Ez csak egyre rosszabb életemben nem gondoltam volna hogy ez fog velem történni.A bátyámba vagyok szerelemes és ha nem lesz tőle gyerekem meghalok.
-Figyeljetek mi most megyünk ha még találunk valamit akkor szólunk rendben?- Kérdezte Emma.Majd Damon  bólintott egyet és elmentek.
-Jól vagy?- kérdezte Damon rám nézve.
-Nem tudom mit mondjak.- mondtam majd leült mellém.
-Nem is kell semmit mondanod.- mondta majd magához ölelt.
-Most mit fogunk csinálni?- kérdeztem szomorúan a karjaiban.
-Hát azt amit Gabe mondott.- mondta majd én felültem és kérdően néztem rám.
-Most ezt komolyan mondod?- kérdeztem  rá nézve.
-Ha nem csináljuk meghalsz.- mondta szomorúan a szemebe nézve.
-De én kényszerből nem akarom.Lehet te nem is akarod.Majd megkérdezzük mennyi határidőnk van és majd meglátjuk.- mondtam majd elmentem inni.Damon pedig utánam jött.
-Anne tudod hogy szeretlek ez nem elég?- kérdezte hátulról megsimítva karomat.
-De nem muszáj most anyáéknak sem 20 évesen lett......- mondtam volna tovább de anya pont 20 éves volt amikor Damon született..Nem ez biztos csak úgy alakult.- mondtam.Igazság szerint nem akartam még terhes lenni.Nem érzem úgy hogy készen állok rá.
-Azt veszem észre hogy kettőnk közül te vagy az aki nem szeretné.- mondta Damon majd rám nézett.- Vagy szeretnél csak nem tőlem.- mondta majd elengedett.
-Mi?Dehogyis ne hülyéskedj.- mondtam majd megöleltem.- Egyáltalán hogy lehetséges hogy egészséges legyen az a gyerek ha testvérek vagyunk?- kérdeztem.
-Mi is azok vagyunk.- mondta.Majd megcsókolt.Egyre hevesebben.Nem tudom miért de neki sosem tudtam ellenállni.Ez most sem volt másképp.Elkezdte leszedni rólam a ruhát amit sikerült is neki.Majd én az övét............
Arra keltem hogy valaki a nevemen szólít.Kinyitottam a szemem és egy gyönyörű réten találtam magam.Mellettem megpillantottam Damon-t amint mosolyogva néz majd egy kislány szaladt oda hozzám.
-Anyuci.- mondta majd megölelt.Utána beleugrott Damon nyakába kit apucinak hívott.Majd elkezdett egyre messzebb szaladni és már szinte alig látszott belőle valami.Minden kezdett homályos lenni majd kinyitottam a szemem.
Gyorsan pattantam fel a földről ugyanis ott történt minden.Damon is felébredt és kómáson nézett rám.
-Mi a baj szívem?- kérdezte aggódva de én csak kétségbeesetten néztem rá.Hogy lehet az egyáltalán hogy ilyet álmodtam.
-Fel kell hívnunk Gabe-et és Emma-t.-mondtam majd a szoba vettem az irányt.Felhívtam Gabe-et hogy azonnal jöjjenek ide az idő alatt Damon felöltöztünk.Damon végig értetlenül nézett rám de én nem mondtam neki semmit.Majd elkészültünk és nem sokkal később megjött Emma és Gabe.
-Mi az?- kérdezte Gabe majd rám nézett.
-Kérdezhetek valamit?- mondtam majd bólintott.
-Olyan lehet hogy előre megálmodom hogy terhes vagyok?- kérdeztem majd Damon csodálkozva nézett rám.
-Nem tudom de könnyen utána nézhetünk.- mondta Gabe.- Haza ugrok a könyvért.Emma addig itt marad.- mondta majd el is tűnt.
-Te megálmodtad hogy terhes vagy?- kérdezte Damon rám nézve.
-Nem pontosan azt.- mondtam majd elfordultam.
-Akkor még is mit?- kérdezte.
-Hát egy réten voltunk te meg én egy kislány oda szaladt hozzánk majd azt mondta nekem hogy anyuci majd megölelt.Ugyan ezt megetette veled is csak neked azt mondta hogy apuci.- mondtam mire csodálkozva nézett rám Emma és Damon egyszerre.Nem sokkal később jött Gabe és hozott egy könyvet.
-Nos meg is van.-mondta majd elkezdte olvasgatni.
-Egyébként mi ez a könyv?- kérdezte Damon Gabe-re nézve.
-Ez az első Sulywen naplója.Mindent feljegyzett a testvérével való kapcsolatáról.- mondta.-Ó meg is van -mondta és elkezdte olvasni.
"Kedves naplóm ma furcsát álmodtam.Egy kislány anyának szólított testvéremet pedig apának.Nem tudom mi ez az álom de nekem olyan valós volt"
-Ez az egyik majd írt egyet 3 hónappal később.
"Kedves Naplóm.
Álmom mondhatni valóra vált.Terhes vagyok és számomra nagyon érdekes hogy ezt megálmodtam."
-A többi már hülyeség.- mondta én csak bámultam a semmibe.Ezek szerint terhes vagyok?
-Akkor terhes vagyok?- tettem fel a kérdést Gabe-nek.
-Ne kizárt de azért vegyél egy tesztet.- mondta.- Nekünk mennünk kell.- mondta majd kiviharzott mind a kettő.
-Damon?- kérdeztem Damon-tól aki csöndben ült.- Most mi az?- kérdeztem idegesen.
-Nem tudom ez nekem olyan......olyan....fura.Érted?- mondta majd felállt és közelebb jött hozzám.
-Nem tudom ki akarta ennyire.- mondtam majd elmentem.
-Nézd akartam de most hogy be is valósult olyan... fura érzés.
-Értem én.De szerencsére még nem biztos.Mert ha nem akkor nem lesz ilyen fura érzésed.- mondtam majd elmentem és becsaptam magamra az ajtót.Az estét sírással töltöttem Damon pedig azzal hogy z ajtóban kiabált nekem hogy nyissam ki.Mikor elhallgatott sikerült aludnom.De szerencsémre megint jött egy fura  álom.