3.fejezet Akarlak

Szijjasztok itt az új fejezet remélem tetszeni fog.A 4.fejezetet jövőhét csütörtökön hozom.

Reggel arra keltem hogy nincs mellettem senki.Magamra kaptam a plédet és kimentem.Ott sem találtam senkit csak egy papírt az asztalon.
"Elmentem Mike-hoz megbeszélni a dolgokat.Ne csinálj semmi hülyeséget"
Kimentem a konyhába és csináltam magamnak egy szendvicset majd csengettek.Elmentem kinyitni.
-Lindsey?Te mit keresel itt??- kérdeztem lepetten.
-Nos gondoltam meglátogatlak.
-Honnan tudod hogy itt vagyok?- kérdezte.
-Mike.- mondta könnyedén.
-És ő?
-Gabe.- mondta majd beljebb jött.- És te?Látom volt egy kalandos éjszakád.- mondta mosolyogva.Közben lehuppadt a kanapéra és bekapcsolta a TV-t.
-Nem!Csak most jöttem a zuhanyból.- mondtam  mérgesen.
-Hol van a szexy Damon?- kérdezte huncutan bennem pedig előjött egy kisebb fajta féltékenység.
-Nem tudom.- mondtam a választ.- De most menned kéne.- mondtam mire felállítottam az a kanpéról és az ajtó felé toltam.
-Neked egy jó két órás vagy nem egy napos vásárlásra lenne szükséged nem gondolod?- kérdezte vihorászva.
-Nem.Fáradt vagyok és fel kell dolgoznom a szüleim halálát.- mondtam majd becsaptam az ajtót.Elmentem lezuhanyoztam majd kerestem egy számomra tetszőleges összeállítást amit meg is találtam.



Felvettem a táskámat és elmentem egy kis sétára.Útközben egy fiú banda megjegyezte külsőmet.Nem figyeltem rájuk csak mentem tovább de ők követtek.Már szinte szaladtam annyira gyorsan mentem majd zsákutcába értem.
-Mi van cica?Innen már nem tudsz elmenni.- mondták.
-Hagyjatok békén.- mondtam de ők egyre csak közeledtek hozzám.Majd az egyik elkezdte simogatni a karomat.Tudtam hogy már semmit sem tehetek az ellen hogy megtegyék amit szeretnének.Már szinte sírtam mikor hátulról egy hangot hallottam.Ami egyre csak közeledett.Az egész annyiból állt hogy "Eresszétek el".De ők nem tették majd az a valaki akit nem láttam szinte suhanva az egyik mögé került és tarkón vágta.Ekkor láttam meg hogy Damon az.
-Damon!.- mondtam és odaszaladtam hozzá.Megöleltem ő pedig szorosan ölelt.
-Semmi baj.- mondta mire én csak sírtam.
-Ó nézzétek csak a csajszi pasija eljött megmenteni.- mondta az egyik de Damon hirtelen elengedett és hasba vágta.A többi csak gülledt szemekkel bámulta amit Damon tesz és gyorsan elszaladtak.
-Jól vagy?- kérdezte szomorúan.
-Igen.- mondtam majd felkapott az ölébe és hazavitt.Otthon egy pohár meleg tejet adott nekem.A TV előtt kortyoltam egy takaróba burkolózva.
-Jobban érzed magad?- kérdezte Damon aggódóan.
-Igen de ha minden perben megkérdezed csak rosszabbul leszek.- mondtam nevetve.
-Oké befejezem bocsi.- mondta mosolyogva.- Tudod használhattad volna a vámpírképességed.
-Tényleg.Elfelejtettem.- mondtam.Még hozzá kell szoknom ehhez a vámpírságra még új nekem.Most Damon egy kicsit sem közeledett hozzám.Még a kanapéra sem ült le mellém hanem a szemben lévő fotelba.Ezekből kivettem hogy nem tartja ezt helyesnek.
-Valami baj van?- kérdeztem kíváncsian.
-Nem mi lenne?
-Hát nem nagyon közeledsz hozzám?- mondtam de ő nem válaszolt semmit.- Gondolom megbántad a tegnapit.- mondtam majd a kezemben lévő pohárra néztem.
-Nem,nem bántam meg csak nem tartom helyesnek.Ha a közeledben vagyok nem tudok uralkodni magamon ezért tartom a távolságot.- mondta majd felálltam és kivittem a poharat elmosni.De ő követett és hátulról megsimította a karomat.
-Most megsértődtél?- kérdezte.
-Mi?Dehogy csak kihoztam a poharat elmosni.- mondtam.
-Persze persze.- mondta mire én megfordultam.
-Nem oké?- mondtam szinte ordibálva.
-Jól van bocsi hogy megkérdeztem.- mondta majd elment.Tudtam hogy megbántottam ezzel hogy leordibáltam a fejét .
-Elmegyek lefekszem te csak nézd a meccset.- mondtam mire ő csak intett egyet nekem hátra.Bementem felvettem a cukibb rövid pizsimet ami egy kicsit kihívó volt de Damon nincs itt szóval nem érdekelt.Majd befeküdtem az ágyba de nem tudtam aludni.Eltelt majdnem 2 óra mire Damon is bejött de gondolom azt hitte hogy alszok.Ő is átvette a pizsijét és lefeküdt mellém.Furcsa módon felém fordult és elkezdte simogatni a karomat.
-Fent vagyok.- mondtam de ő nem hagyta abba.- Mondom fent vagyok.- felé fordultam de ő csak mosolyogva nézett azokkal a szép azúrkék szemeivel.- Miért csinálod ezt?- kérdeztem.
-Csak mert nem bírom ki néküled.- mondta és közelebb hajolt felém majd megcsókolt.Én beletúrtam a hajába és magamhoz szorítottam.
De most nem akartam ennél tovább menni.Ezért mikor elfogyott a levegőm eltávolodtam tőle.

-Mi a baj?- kérdezte Damon.
-Semmi csak ma nem akarok ennél tovább menni.- mondtam majd megöleltem.- Egyébként mi volt Mike-nál?- kérdeztem.Próbáltam a témát még jobban terelni.
-Nem tudom azt mondta nem emlékszik semmire.- mondta mire én csodálkozva néztem rá.
-Ha kitálal valakinek......- mondtam de ő megcsókolt.
-Ez is egy vámpírképesség.- mondta mosolyogva.Én csal mosolyogtam majd visszabújtam hozzá.
-Én meg utána néztem pár dolognak és megtudtam miért az én születésnapomhoz fűződik minden.
-És miért?- mondta és a szemebe nézett de most kivételesen aranyosan.
-Hát mert én vagyok a kisebb de ennél többet nem írt........De gondolom ennél többről van szó.
-Hát remélem nem valami nagyon szörnyű dolog.- mondta szomorúan.
-Köszi most felvidítottál.- mondtam mosolyogva mire ő megcsókolt.- Fú melegem van.- mondtam majd lerúgtam magamról a takarót.
-Mi ez a pizsi?- kérdezte miközben jól végig mért.
-Te beszélsz?Rajtad csak egy gatya van.- mondtam majd lerántottam róla a takarót.
-Ó igen?- kérdezte mire lekapta rólam a felsőt.Nem volt rajtam melltartó szóval a melleimet láthatta amint lekaptam.- most már rajtad is csak egy bugyi van.- mondta majd megcsókolt.
-Ezt még vissza kapod.- mondtam majd ráültem és lekaptam róla a gatyát.- Most már semmi sincs rajtad.- mondtam majd ő is lekaptam rólam a bugyit és mohón megcsókolt.Én közben a hajába túrtam majd arra lettem figyelmes hogy egy gyenge mozdulattal megemel és férfiasságára rak.Persze én erre felnyögtem de közben csak csókoltam megállás nélkül.Majd fordított és már én voltam alul.
-Mondtam hogy nem akarok csóknál többet.- mondtam majd ő rám nézett.
-Nem érdekel.- mondta majd tovább folytatta.Majd kéjes nyögéseim közepette a falra néztem és anyámat láttam hogy ezt mondja: Ez nem helyes lányom de te is jól tudod.Megijedtem és lenyomtam magamról Damon-t.
-Te is hallottad?- kérdeztem levegőért kapkodva.
-Mit?- kérdezte lepetten.Majd a szemébe néztem és ő lepetten én pedig zavarodottan néztem.- Mi a baj Anne?- kérdezte aggódóan.
-Semmi.- mondtam majd megcsókoltam.- Nem lenne baj ha aludnánk?- kérdeztem mire ő elmosolyodott és leszállt rólam.
-Persze hogy nem.- mondta majd magamra kaptam a takarót amivel ő is betakarta magát és szorosan hozzá bújtam és nem néztem mást csak őt.Majd valahogy elaludtam.
Reggel arra keltem hogy valaki simogat majd kinyitottam a szemem és Damon volt.
-Jó reggelt.- mondtam mosolyogva.
-A hölgynek is.- mondta majd megcsókolt.
-Szijjasztok beszélnünk kell.- mondta az ajtó felől valaki.

2.fejezet Érzések

Damon-nel meredten néztünk egymásra.Nem tudtam ezt hova tenni.Ekkor megszólaltam.
-De Damon hisz Jenna nem is apa testvére volt.Hanem anyáé.
-Igen de emlékszel Jhon-ra.Mikor még nagyon kicsik voltunk sokat járt hozzánk szinte minden nap.Majd apa egy beszélgetéssel szinte elűzte.Azóta nem is tudjuk hol van.
-És Jenna?Rá nem is emlékszem.- mondtam.
-Én sem de anya mindig mesélt róla.- mondta majd engem nézett.Sokáig néztük egymást.Ez nem egy olyan testvéri tekintés volt.Volt benne valami más amitől úgy éreztem mintha nem is ő állna ott.Biztos néztük volna egymást ha nem csengetnek.
-Öhm...ki nyitod?- kérdeztem zavartan és pirultan.
-Jah persze.- mondta ugyanígy. Elment az ajtóhoz és kinyitotta.Nagy meglepetésünkre Emma és Gabe álltak ott.
-Sziasztok beszélnünk kell.- mondta Gabe komolya arccal.Damon behívta őket majd leültek a kanapéra és mondani kezdték.
-Nos gondolom olvastátok a szüleitek levelét.
-Mi te honnan tudsz róla?- kérdeztem meglepetten.
-Azért jöttem hogy elmagyarázzam azt a részt amit nem értettek.- mondta.Mi Damon-nel csak összenéztünk de ez nem tartott sokáig mert egy kicsit kellemetlen volt az utolsó egymásra nézésünk után.
-Rendben akkor hallgatunk.- mondtam neki és leültem Emma mellé.
-Szóval könnyebb lenne ha kérdéseket tennétek fel.- mondta majd mondtam volna az első kérdést de Damon beelőzött.
-Miért haltak meg?- kérdezte Damon.Mintha a számból vette volna ki a szót.
-Gondolom rájöttetek hogy nem ők az igazi szüleitek.Nos amiért örökbe fogadtak és hagyták a szüleiteket szétmenni ez volt a büntetésük.Anne 20. születésnapja előtt kellett meghalniuk.Nektek pedig Anne 20.születésnapján kellett meghalnotok.
-De miért pOnt Anne-én?
-Még folytatnám oda is eljutunk.- mondta és folytatta.-Gondolom azt is tudjátok hogy Jenna és Jhon az igazi szüleitek.Ők még élnek de mivel testvérek voltak nem tarthattak meg titeket.Nem akarták hogy veletek is megtörténjen az ami velük.
-Várj....várj!Hogy érted hogy megtörténjen velünk ami velük?Melyik része?
-Mi melyik része?Nincs több ők testvérek és egymásba szerettek.
-Arra célzol hogy én is bele szerethetek Damon-be?- kérdeztem csodálkozva.
-Nem arra célzok tudom.Emma is belém szeretett.- ekkor mélyen magamba gondolkoztam.Ezért volt ilyen szenvedélyes a tekintetünk mikor egymást néztük.Mert több van köztünk mint testvériség.
-Szóval akkor össtefoglalom.- mondta Damon.-A szüleink testvérek voltak de mivel ők ezt nem helyeselték mármint a kapcsolatot örökbe adtak.Az általunk hitt szüleink pedig azért haltak meg mert szétválasztották az igazi szüleinket.És akkor nekünk miért muszáj összejönnünk?
-Nem muszáj de ha nem akkor felbolygatjátok a rendet.
-Milyen rendet?- kérdeztem komolyan.
-Az egész azzal kezdődött hogy 1842-ben találtak két gyereket.Mivel anyunk sehol sem volt így a Sulywen családi nevet adták nekik.Mikor megnőttek egymásba szerettek és lett 2 gyerekük.Egy lány és egy fiú.Mikor ezt megtudták a két Sulywen-t megölték de a 2 gyermek megmaradt ők is egymásba szerettek és így ment kezdetektől fogva.
-És ti?
-Mi is Sulywen-ek vagyunk.
-A ti szüleitek is testvérek voltak.
-Igen.De ti fontosabbak vagytok mert a ti közvetlen rokonotok az első 2 Sulywen.
-Ez nekem sok(k).Sosem fogok beleszeretni a húgomba te normális vagy?Egy ilyenbe hogy szeretnék bele?Fújj.- mondta Damon amitől nekem sírnom kellett.Berohantam egy szobába magamra zártam az ajtót és sírtam.
-Látod kezdődik.- mondta Gabe.-De nekünk mennünk kell majd még beszélünk.Csá haver.- mondta Gabe és kimentek.Hallottam ahogy Damon közeledik az ajtóhoz.
-Anne nyisd ki légyszíves.Nem akartam csak...csak kijött.- mondta.De én csak sírtam.Elkezdte dörömbölni az ajtót de gondolom arra nem számított hogy vámpírként erősebb így betörte az ajtót és odajött hozzám.Majd leült mellém a földre.
-Nézd Anne.Én....- mondta de én félbe szakítottam.
-Damon ez nagyon sok nekünk.Én.......én egyszerűen nem hiszem el.Mindig úgy tekintettem rád mint egy testvérre.De most......
-Mi most?Ne mond hogy.......- mondta de én nem válaszoltam semmit.Megint egymásra néztünk de most rosszabb volt mert egymással szemben ültünk.
-Damon.....- mondtam de ő csak közeledett.Majd egyszer csak megcsókolt.Nagyon nem akartam de nem tudtam mást tenni visszacsókoltam.Olyan szenvedéllyel mint még soha senkinek.Csak csókoltuk egymást megállás nélkül majd a pólóm alá nyúlt.Majd levette és a melltartómat csatolta de én feleszméltem.
-Damon állj le!- mondtam neki szinte kiabálva.Majd rám nézett szomorúan.
-A francba.- mondta.-Hogy történhetett meg?- mondta és becsapta az ajtót.Én gyorsan utána szaladtam egy melltartóban.
-Damon.Várj már nem érted?- mondtam neki kiabálva.
-Ez nem a te hibád.Te le akartál állítani de én nem figyeltem sajnálom.- mondta majd szomorúan leült a tévé elé.
-Ez nem csak a te hibád hisz én is akartam.- mondtam neki.Majd leültem mellé.
-Hát ez......- mondta.
-Mi ez?- kérdeztem rá nézve.
-Nem tudom.Olyan furcsa.- mondta majd ő is rám nézett.De szem mindig a számra kalandozott.
-Nekem rohadtul bűntudatom van.- mondtam.Majd az én szemem is az ő szájára kalandozott.Megint közeledtünk egymáshoz.
-Ugye tudod hogy ez nem helyes?- kérdeztem miközben közeledtünk.
-Tudom de valami vonz hozzád.- mondta és megint megcsókolt.Mivel én már eleve melltartóban voltam most én vettem le a pólóját.Majd ő az én nadrágomat vette le rólam majd én az övét.De közben egyszer sem hagyta abba a csókolást.Egy kicsit olyan volt mintha azért csinálja hogy ne keljen a szemembe néznie.Majd egyszer csak csengettek.Damon csak úgy felállt és az ajtóhoz vette az irányt hátulról követtem majd kinyitotta az ajtót.
-Cső haver......huhúúú rosszkor jöttem mi?- kérdezte az ajtóban álló Mike aki Damon legjobb haverja volt.
-Hát jah.- mondta Damon zavarodottan és próbált engem takarni.
-Akkor mindegy.- mondta Mike majd mikor megfordult meglátott.- Bazd meg haver az a húgod?- kérdezte meglepetten.- Ne mond hogy a húgoddal dugtál mert most esek össze haver.- mondta Mike de Damon egy szót sem szólt.
-Most menj el.És ha bárkinek elmered mondani kinyírlak.- mondta majd Mike furcsán elismételte amit Damon mondott és elment.-Ez beteges külön kell lennünk.Ha együtt vagyunk akkor ez van.
-De miért csak most van ez,Eddig miért nem?
-Nem tudom de szerintem a vámpírságunk hozza.Ha rájövök hogy ez az oka akkor mindent megteszek hogy újra ember legyek.
-Mi?Kösz ez jól esett.- mondtam majd bementem a szobámba.Felöltöztem egy igen kihívó ruhaszettbe majd kimentem.

-Hova hova?- kérdezte Damon csodálkozva.
-El.- mondtam majd kimentem az ajtón.A folyosón utánam szaladt Damon és megragadta a karomat.
-Így ugyan nem mész sehova.- mondta.
-Miért?Féltesz?- kérdezte gúnyosan.-Vagy esetleg féltékeny vagy?
-Nem rád?- mondta száját félre húzva.
-Igen.De ha nem akkor engedj el.Ha pedig igen csókolj meg.- mondtam kihívóan.De ő elengedte a karomat.Én pedig elindultam.De ő utánam szaladt és megcsókolt.
-Szóval féltékeny vagy.- mondtam lihegve a csóktól.
-Igen de nagyon.- mondta mosolyogva majd az ölében bevitt a szobába de addig le nem állt a csókolással.Becsukta az ajtót és egy szempillantás alatt letépte rólam a ruhát.Majd én is róla.Bementünk a hálóba.Damon itt is bezárt az ajtót.Majd lehüppedtünk az ágyra.Pici csókokat lehelt a testemre amit nagyon élveztem.Most többször is a szemembe nézett jelezve hogy több vagyok számára.Majd kicsatolta a melltartómat és eldobta.A mellemet kezdte el nyaldosni és csókolni amibe én belenyögtem.Majd lekapta a bugyimat én pedig az ö bokszerét.Majd gyengéden belém hatolt amitől elkezdtem szinte ordibálni.Egyenletesen irányította mozgásunkat közben sokszor megcsókolt és a hasamat vagy a mellemet csókolta.Mikor befejezte lassan leszállt rólam és mellém feküdt levegőért kapkodva.Majd hozzá bújtam ő pedig betakart én pedig mély álomba merültem.

1.fejezet A meztelen igazság

Mikor reggel felkeltem még mindig ott feküdt mellettem Damon csak pózt váltottunk ami igen kellemetlen volt.A lábam az ő lábával volt összekulcsolva és szorosan öleltem.Lassan felkeltem és bementem a fürdőszobába.Felöltöztem egy félvállas kék és fehér csíkos felsőbe egy szakadt farmernaciba és egy fekete magassarkúba.

Mikor kimentem Damon tágra nyílt szemekkel nézett.
-Mi az?- kérdeztem.
-Semmi csak...jól nézel ki.- mondta.Majd ő is bement a fürdőszobába és ahogy megbeszéltük a rendőrségre vettük az irányt.A rendőrségen egy bizonyos Smith kapitány fogadott minket aki elmondott mindent.A szüleink több millió dollárt hagytak ránk.Csak azt nem értem akkor miért voltunk válságban.Mikor kijöttünk a rendőrségről egy lány jött befelé aki neki ment Damon-nek.
-Ú bocsi de ügyetlen vagyok.- mondta.
-Semmi gond.Damon Sulywen.
-Sulywen?A te szüleid haltak meg a tűzben?
-Igen.- mondta Damon.Bár nekem furcsa volt hogy rögtön tudta hogy a szüleink voltak de hagytam Damon-t.
-Én Johanie Bynsen vagyok.- mondta és nyújtotta oda a kezét.- És ő a barátnőd?- kérdezte.Láttam rajta hogy reméli hogy nem szóval megvicceltem.
-Igen.- mondtam.Egy kis szünetet tartottam hogy Damon mit reagál majd újra megszólaltam.- Nem dehogy a húga vagyok Anne Sulywen.- mondtam és én is kezet fogtam vele.- Ha gondolod csatlakozhatsz ma hozzánk a vacsorához.- mondtam.Damon rám nézett.
-Ő örömmel csatlakoznék de.......
-De van barátod.- mondta Damon.
-Igen sajnálom.- mondta.
-Ó hát akkor remélem még találkozunk.Szia.
-Sziasztok.- mondta és elment.Mikor haza értünk Gabe szomorúan nézett ránk.
-Szia...mi a baj?- kérdeztem csodálkozva.
-A házatok teljesen elégett.Nincs hol laknotok.De gondoltuk hogy ide költözhetnétek.- mondta.
-Amíg nem lesz valami fejlemény jó ötlet.- mondta Damon.Felment a szobába ami mostantól az övé és leült tévét nézni.Már vagy egy félórája fent volt mikor elmentem megnézni.De mikor felértem ő nem volt ott.Gyorsan leszaladtam a földszintre Gabe-hez.
-Damon elment?
-Nem felment a szobájába nem ment el.- mondta nagy természetességgel.
-Azt nem hiszem mivel nincs ott.
-Mi?Add ide a telefonom.- mondta én pedig elszaladtam a telefonjáért.- Felhívom hátha elment mi pedig nem vettük észre.- mondta.Hallottam ahogy kicsöng de senki sem szólt bele.
-Na?- kérdeztem türelmetlenül.
-Semmi nem veszi fel.Menjünk keressük meg.Gyorsan.- mondta és a házat sem zárta be.Annyira gyorsan hajtott hogy féltem neki megyünk valaminek vagy kicsúszunk az útról.
-Szerintem én itt kiraklak és váljunk el.Menj gyorsan.- mondta.Majd elhajtott.Nem tudtam merre menjek.Ekkor el kezdtem gondolkozni hogy milyen helyeket szeret Damon.Ekkor beugrott.Itt Rose Land-en  van egy hatalmas épület.A tetején régen mindig piknikeztünk nyáron Damon-nel.Lehet ott van.Gyorsan arra vettem az irányt.Az épület lépcsőin gyors léptekkel haladtam fel míg végül a tetejére érkeztem.Ott megláttam ahogy a szélén járkál egy piás üveggel a kezében.
-Damon mit csinálsz?- kérdeztem aggódva.
-Éppen le készülök ugrani nem látod?- mondta mosolyogva ekkor jöttem rá hogy részeg.
-Damon gyere le.Légyszíves ne ugorj le.- mondtam.De láttam hogy nem hatok rá.Ezért felmásztam a szélére és elé álltam.- Damon nem ugorhatsz le.Normális vagy?- kérdeztem szinte ordibálva.-Itt akarsz hagyni?Nekem már csak te vagy.- mondtam.De nem válaszolt semmit.Egyszer csak azt vettem észre hogy ugrani készül.Gyorsan elkaptam a kezét de engem is magával rántott.Együtt zhantunk a mélybe míg minden el nem sötétült.
Egy hatalmas lélegzettel keltem fel.Minden olyan furcsa volt.Fájt a fejem.De ami a legfurcsább volt hogy semmi bajom nem volt az esés után.Gyorsan Damon-re néztem aki eszméletlenül feküdt mellettem.Hirtelen ő is felriadt és rám nézett.
-Mi történt?Élünk?- kérdezte.Ami furcsa volt még hogy nem volt részeg.
-Nem tudom mi történik.- mondtam.Majd Damon felsegített és haza mentünk.
-Jól vagytok?- kérdezte Emma és a nyakamba ugrot.Mikor a fejem a nyakához közelített valami furcsa vágy öntött el.Mintha meg akartam volna harapni.Nagyon sokáig ölelt ami nekem nem volt valami előnyös.Egyre jobban kezdtem a nyakához közeledni majd beleharaptam.
-Anne mit csinálsz.Eressz el.Anne.- kiabálta Emma de nem akartam elengedni.Gabe szaladt oda és választott el tőle.Amikor Damon megpillantotta a vért ő is támadni készült de Gabe utjába állt így őt kezdte el szívni.De ő elengedte még mielőtt teljesen kiszívta volna belőle az életet.Damon-nel egymásra néztünk és gyorsan kiszaladtunk a házból.
-Ez mi volt?Én nem akartam őket bántani.- mondtam közben Damon-re néztem majd sírtam.
-Nem tudom de van egy elméletem de nem fog tetszeni.- mondta Damon majd szomorúan nézett rám.Eközben csörgött a telefonja.
-Jó napot Mr.Sulywen?- kérdezte a telefonban beszélő rendőr.
-Igen mit szeretne Simth kapitány?- kérdezte Damon.
-Nos be kellene önnek és Ms.Sulywen-nek fáradnia a rendőrségre mert a szüleik hagytak nektek egy levelet.- mondta a rendőr.Damon egy igennel válaszolt és felém fordult.
-Be kell.....- mondta volna tovább de félbe szakítottam.
-Tudom hallottam.- mondtam majd egy szó nélkül elindultunk a rendőrség felé.A rendőrségen rögtön a kezünkbe nyomták a levelet mi pedig elkezdtük olvasni.
Levélben:
Drága Anne és Damon.Nagyon sajnáljuk hogy ilyen hamar távoznunk kellett az élők közül de muszáj volt.Nem sokára megtudjátok miért is haltunk meg.De most ti vagytok a lényeg.Gondolom mikor ti olvassátok ezt a levelet már vámpírok lesztek és bennetek van a kérdés.Mégis hogy?Kiskorotok óta féltünk titeket.Az okát pedig majd akkor tudjátok meg mikor azt is hogy miért haltunk meg.Szóval visszatérve minden ételbe italba vámpírvért tettünk.Így ha meghaltatok volna visszatértetek volna.És hogy honna tudtuk hogy meghaltok?Nem sokára mindenre választ kaptok.
Ölel,csókol anya és apa.
A levél elolvasása után Damon-nel sokáig egymást néztük.Majd egy rendőr lépett be és távozásra kért minket.Mikor kiléptünk a rendőrségről csak ekkor jöttünk rá hogy nincs hová mennünk.Nem akarunk visszamenni Emma-hoz és Gab-hez mert félnének tőlünk.
-Nézd Anne.Lehet hogy mégis tudunk szállást találni.- mondta és ekkor a zsebében lévő összegre mutatott.
-Ezt honnan szerezted?- kérdeztem kíváncsian.
-Ez egy része annak amit anyáék hagytak ránk.- mondta.- Ebből kitudunk bérelni egy szobát valahol.- mondta és beültünk a kocsiba majd egy szállóba parkolt le.Hamar sikerült egy nekünk való szobát bérelni.Mivel már este volt én fáradt voltam szóval lefeküdtem aludni.Az éjszaka közepén csörömpölésre keltem.Gyorsan fel i álltam az ágyamból és a zaj irányába mentem.Damon-t láttam amint valami után nagyon kutat.
-Hát te mit csinálsz?
-Nem néztük meg a levél hátulját.- mondta.
-Mi?Miért kellett volna?
-Egy papír volt a hátuljára ragasztva miszerint minket örökbe fogadtak.
-Mi?
-Igen és ki nem találod ki az igazi anyánk?
-Ki?- mondtam ijedten.
-Jenna Sulywen.
-Az nem lehet.Jenna Emma és Gabe anyja.- mondtam zavarodottan.
-Igen.De ezek szerint viszonya volt a saját testvérével ebből lettünk mi.- mondta.Ettől kirázott a hideg és majdnem elájultam.

Bevezető

A nevem Anne Solywen .Holnap leszek 20 éves.Rose Land-en lakunk szüleimmel és egy bátyámmal Damon-nel.A legjobb barátnőm Melissa Courtley de rengeteg időt töltök unoka testvérimmel Gabe-bel és Emma-val.Nagyon sok mindenen mentünk keresztül főleg amióta apám elvesztette állását és egyik helyről a másikra költözünk.Rose Land-en már 1 éve lakunk.Talán ez az a hely ahol a legtöbb időt töltöttük.Nem készülök innen elmenni.Mivel holnap 20 éves leszek talán lehetne saját házam is.Sokszor gondoltam már erre de sajnos az anyagi helyzetünk nem engedi.Most sem tudom meg merjem-e kérdezni szüleimtől.
Kimentem a konyhába és anyát találtam ahogy veszekedik apával.Nem hiszem hogy most jó időzítés lenne megkérdezni.Vissza akartam menni a szobámba de anya észrevett.
-Mondjad Anne.- mondta kissé ideges hangon.
-Semmi csak inni akartam valamit de ahogy látom rosszkor jöttem le.
-Nem gyere csak igyál.- mondta.Kimentem a konyhába és láttam ahogy idegesen és feszülten néznek engem.
-Szerintem ma Melissa-nal alszom ha nem gond.
-Jobb lenne ha Emma-éknál.
-Mert?- kérdezte lepetten.Ilyet még sosem mondtak nekem.Talán valami bajuk van Mel-lel?
-Csak.Majd elmondom később.Szóval nyomás fel pakolj össze.- mondta.
-És Damon?
-10 perc múlva itthon lesz.Ő is megy veled.- mondta.Felmentem az emeletre és ruhát kezdtem el pakolni.Lentről megint kiabálást hallottam.Nem akartam lemenni.Pár perc múlva Damon kopogtatott az ajtón.
-Mi ez?Össze akarják rombolni a házat?- mondta.Láttam rajta hogy meglepte.Nem minden nap veszekednek anyáék.
-Nem tudom valami nyomós oka lehet hogy veszekednek.Beszéltél anyuval?
-Észre sem vették hogy bejöttem annyira veszekedtek.- mondta.
-Nos Emma-éknál alszunk.Gondolom e miatt.
-Miért nem lakhatunk már külön?- kérdezte Damon.Valahogy én is erre gondoltam.Egyetemre nincs pénz munkát így nagyon nehéz találni.Mi pedig itt fogunk lakni 40 éves korunkig?
-Nem tudom de el kell fogadnunk.Majd lesz valami.- mondtam.Elkészültem a pakolással.Damon is hamar összeszedte a cuccait.Írtunk egy papírt anyáéknak és már ott sem voltunk.Úgy elmentünk hogy észre sem vették.Beültünk Damon kocsijába és Emma-ékhoz vettük az irányt.Becsengettünk és Gabe nyitott ajtót.
-Sziasztok. Hamar ideértetek.- mondta majd engem megölelt Damon-nel pedig vállon bökték egymást.- Meséljetek miért jöttetek?- kérdezte.
-Nem tudom...- mondtam de Damo közbe vágott.
-Csak egy kis uncsitesós bulira van szükségünk ennyi.- mondta mosolyogva.
-Em hol van?- kérdeztem.
-Nem sokára jön.Valami versenyen van.- mondta.Gabe és Em között 3 év van.Emma 18 Gabe pedig 21 éves.Damon mindig kihasználta hogy 2 hónappal idősebb Gabe-nél és egyfolytában szivatta.Most hogy felnőttünk már annyira nem veszik figyelembe ezt a 2 hónapot.Leültünk a kanapéra és elkezdtük a tévét nézni.Épp a híradó ment.
Riporter:Ma este egy házaspár veszekedéséből tört ki ez a tűz.Cornilia és Don Sulywen a tűzben haltak meg.- mondta riporter.Erre még csak most észleltem fel.
-Hallottátok mit mondott?- mondtam.A hangomon már hallatszott hogy sírni kezdek.Nem mondtak semmit csak kétségbeesetten bámulták a tévét ebből már tudtam a választ.Elkezdtem rettenetesen bőgni.
-Nyugi semmi baj Anne.- mondta Damon és magához ölelt.
-Ezért küldtek el?Hogy aztán megölhessék magukat?- mondtam és szinte már ütöttem Damon-t annyira sírtam.Ekkor lépett be az ajtón Emma.
-Sziasztok mizújs....- mondta de meglátta hogy rettenetesen sírok.-Mi történt?- kérdezte Emma lepődötten.
-Elmondanád te neki Gabe?- kérdezte Damon.-Nem akarom magára hagyni nehogy csináljon valami őrültséget.- mondta Damon.Éreztem az arcomon végig menni egy könnycseppet ami Damon-től származott.Most legalább tudom hogy nem csak engem viselt meg.
-Gyere Anne.- mondta és felkapott az ölébe.
-Tegyél már le te hülye!- mondtam.Valójában nem nagyon tudtam hogy miket hordok itt össze ezt a mondatomat meg is bántam .Még szerencse hogy Damon nem vette magára.- Bocsi nem akartam.- mondtam megbánó hangon.
-Semmi gond megértem.- mondta majd letett az ágyra.Ki akart menni de megakadályoztam.-Ne hagy itt egyedül nem akarom hogy valami hülyeséget csináljak.- mondtam.
-Akkor üljek le a fotelbe?- kérdezte.
-Nem gyere feküdj le mellém.- mondtam és a mellettem lévő üres helyre mutattam.Szó nélkül befeküdt mellém.Én átöleltem.- Nem kéne nekünk odamenni?- kérdezte.
-Majd holnap.Úgyis felhívnak a rendőrök vagy valaki.Holnap mindent elintézünk te csak aludj.Nem lesz semmi baj.- ahogy Damon mondta elaludtam.Nagyon nyűgösen de sikerült.Szomorú voltam hisz ma elvesztettem a két legfontosabb személyt az életemben.A szüleimet.
 
















Cornilia
















Don

Szijjjasztok.

Hello mindenki.Létrejött blogom melyen egy történetet fogok írni.Az első fejezetet vagy ma vagy holnap hozom is.Remélem tetszeni fog nektek a történet és a blog is.
XOXO:Bya : D !