-De Damon hisz Jenna nem is apa testvére volt.Hanem anyáé.
-Igen de emlékszel Jhon-ra.Mikor még nagyon kicsik voltunk sokat járt hozzánk szinte minden nap.Majd apa egy beszélgetéssel szinte elűzte.Azóta nem is tudjuk hol van.
-És Jenna?Rá nem is emlékszem.- mondtam.
-Én sem de anya mindig mesélt róla.- mondta majd engem nézett.Sokáig néztük egymást.Ez nem egy olyan testvéri tekintés volt.Volt benne valami más amitől úgy éreztem mintha nem is ő állna ott.Biztos néztük volna egymást ha nem csengetnek.
-Öhm...ki nyitod?- kérdeztem zavartan és pirultan.
-Jah persze.- mondta ugyanígy. Elment az ajtóhoz és kinyitotta.Nagy meglepetésünkre Emma és Gabe álltak ott.
-Sziasztok beszélnünk kell.- mondta Gabe komolya arccal.Damon behívta őket majd leültek a kanapéra és mondani kezdték.
-Nos gondolom olvastátok a szüleitek levelét.
-Mi te honnan tudsz róla?- kérdeztem meglepetten.
-Azért jöttem hogy elmagyarázzam azt a részt amit nem értettek.- mondta.Mi Damon-nel csak összenéztünk de ez nem tartott sokáig mert egy kicsit kellemetlen volt az utolsó egymásra nézésünk után.
-Rendben akkor hallgatunk.- mondtam neki és leültem Emma mellé.
-Szóval könnyebb lenne ha kérdéseket tennétek fel.- mondta majd mondtam volna az első kérdést de Damon beelőzött.
-Miért haltak meg?- kérdezte Damon.Mintha a számból vette volna ki a szót.
-Gondolom rájöttetek hogy nem ők az igazi szüleitek.Nos amiért örökbe fogadtak és hagyták a szüleiteket szétmenni ez volt a büntetésük.Anne 20. születésnapja előtt kellett meghalniuk.Nektek pedig Anne 20.születésnapján kellett meghalnotok.
-De miért pOnt Anne-én?
-Még folytatnám oda is eljutunk.- mondta és folytatta.-Gondolom azt is tudjátok hogy Jenna és Jhon az igazi szüleitek.Ők még élnek de mivel testvérek voltak nem tarthattak meg titeket.Nem akarták hogy veletek is megtörténjen az ami velük.
-Várj....várj!Hogy érted hogy megtörténjen velünk ami velük?Melyik része?
-Mi melyik része?Nincs több ők testvérek és egymásba szerettek.
-Arra célzol hogy én is bele szerethetek Damon-be?- kérdeztem csodálkozva.
-Nem arra célzok tudom.Emma is belém szeretett.- ekkor mélyen magamba gondolkoztam.Ezért volt ilyen szenvedélyes a tekintetünk mikor egymást néztük.Mert több van köztünk mint testvériség.
-Szóval akkor össtefoglalom.- mondta Damon.-A szüleink testvérek voltak de mivel ők ezt nem helyeselték mármint a kapcsolatot örökbe adtak.Az általunk hitt szüleink pedig azért haltak meg mert szétválasztották az igazi szüleinket.És akkor nekünk miért muszáj összejönnünk?
-Nem muszáj de ha nem akkor felbolygatjátok a rendet.
-Milyen rendet?- kérdeztem komolyan.
-Az egész azzal kezdődött hogy 1842-ben találtak két gyereket.Mivel anyunk sehol sem volt így a Sulywen családi nevet adták nekik.Mikor megnőttek egymásba szerettek és lett 2 gyerekük.Egy lány és egy fiú.Mikor ezt megtudták a két Sulywen-t megölték de a 2 gyermek megmaradt ők is egymásba szerettek és így ment kezdetektől fogva.
-És ti?
-Mi is Sulywen-ek vagyunk.
-A ti szüleitek is testvérek voltak.
-Igen.De ti fontosabbak vagytok mert a ti közvetlen rokonotok az első 2 Sulywen.
-Ez nekem sok(k).Sosem fogok beleszeretni a húgomba te normális vagy?Egy ilyenbe hogy szeretnék bele?Fújj.- mondta Damon amitől nekem sírnom kellett.Berohantam egy szobába magamra zártam az ajtót és sírtam.
-Látod kezdődik.- mondta Gabe.-De nekünk mennünk kell majd még beszélünk.Csá haver.- mondta Gabe és kimentek.Hallottam ahogy Damon közeledik az ajtóhoz.
-Anne nyisd ki légyszíves.Nem akartam csak...csak kijött.- mondta.De én csak sírtam.Elkezdte dörömbölni az ajtót de gondolom arra nem számított hogy vámpírként erősebb így betörte az ajtót és odajött hozzám.Majd leült mellém a földre.
-Nézd Anne.Én....- mondta de én félbe szakítottam.
-Damon ez nagyon sok nekünk.Én.......én egyszerűen nem hiszem el.Mindig úgy tekintettem rád mint egy testvérre.De most......
-Mi most?Ne mond hogy.......- mondta de én nem válaszoltam semmit.Megint egymásra néztünk de most rosszabb volt mert egymással szemben ültünk.
-Damon.....- mondtam de ő csak közeledett.Majd egyszer csak megcsókolt.Nagyon nem akartam de nem tudtam mást tenni visszacsókoltam.Olyan szenvedéllyel mint még soha senkinek.Csak csókoltuk egymást megállás nélkül majd a pólóm alá nyúlt.Majd levette és a melltartómat csatolta de én feleszméltem.
-Damon állj le!- mondtam neki szinte kiabálva.Majd rám nézett szomorúan.
-A francba.- mondta.-Hogy történhetett meg?- mondta és becsapta az ajtót.Én gyorsan utána szaladtam egy melltartóban.
-Damon.Várj már nem érted?- mondtam neki kiabálva.
-Ez nem a te hibád.Te le akartál állítani de én nem figyeltem sajnálom.- mondta majd szomorúan leült a tévé elé.
-Ez nem csak a te hibád hisz én is akartam.- mondtam neki.Majd leültem mellé.
-Hát ez......- mondta.
-Mi ez?- kérdeztem rá nézve.
-Nem tudom.Olyan furcsa.- mondta majd ő is rám nézett.De szem mindig a számra kalandozott.
-Nekem rohadtul bűntudatom van.- mondtam.Majd az én szemem is az ő szájára kalandozott.Megint közeledtünk egymáshoz.
-Ugye tudod hogy ez nem helyes?- kérdeztem miközben közeledtünk.
-Tudom de valami vonz hozzád.- mondta és megint megcsókolt.Mivel én már eleve melltartóban voltam most én vettem le a pólóját.Majd ő az én nadrágomat vette le rólam majd én az övét.De közben egyszer sem hagyta abba a csókolást.Egy kicsit olyan volt mintha azért csinálja hogy ne keljen a szemembe néznie.Majd egyszer csak csengettek.Damon csak úgy felállt és az ajtóhoz vette az irányt hátulról követtem majd kinyitotta az ajtót.
-Cső haver......huhúúú rosszkor jöttem mi?- kérdezte az ajtóban álló Mike aki Damon legjobb haverja volt.
-Hát jah.- mondta Damon zavarodottan és próbált engem takarni.
-Akkor mindegy.- mondta Mike majd mikor megfordult meglátott.- Bazd meg haver az a húgod?- kérdezte meglepetten.- Ne mond hogy a húgoddal dugtál mert most esek össze haver.- mondta Mike de Damon egy szót sem szólt.
-Most menj el.És ha bárkinek elmered mondani kinyírlak.- mondta majd Mike furcsán elismételte amit Damon mondott és elment.-Ez beteges külön kell lennünk.Ha együtt vagyunk akkor ez van.
-De miért csak most van ez,Eddig miért nem?
-Nem tudom de szerintem a vámpírságunk hozza.Ha rájövök hogy ez az oka akkor mindent megteszek hogy újra ember legyek.
-Mi?Kösz ez jól esett.- mondtam majd bementem a szobámba.Felöltöztem egy igen kihívó ruhaszettbe majd kimentem.
-Hova hova?- kérdezte Damon csodálkozva.
-El.- mondtam majd kimentem az ajtón.A folyosón utánam szaladt Damon és megragadta a karomat.
-Így ugyan nem mész sehova.- mondta.
-Miért?Féltesz?- kérdezte gúnyosan.-Vagy esetleg féltékeny vagy?
-Nem rád?- mondta száját félre húzva.
-Igen.De ha nem akkor engedj el.Ha pedig igen csókolj meg.- mondtam kihívóan.De ő elengedte a karomat.Én pedig elindultam.De ő utánam szaladt és megcsókolt.
-Szóval féltékeny vagy.- mondtam lihegve a csóktól.
-Igen de nagyon.- mondta mosolyogva majd az ölében bevitt a szobába de addig le nem állt a csókolással.Becsukta az ajtót és egy szempillantás alatt letépte rólam a ruhát.Majd én is róla.Bementünk a hálóba.Damon itt is bezárt az ajtót.Majd lehüppedtünk az ágyra.Pici csókokat lehelt a testemre amit nagyon élveztem.Most többször is a szemembe nézett jelezve hogy több vagyok számára.Majd kicsatolta a melltartómat és eldobta.A mellemet kezdte el nyaldosni és csókolni amibe én belenyögtem.Majd lekapta a bugyimat én pedig az ö bokszerét.Majd gyengéden belém hatolt amitől elkezdtem szinte ordibálni.Egyenletesen irányította mozgásunkat közben sokszor megcsókolt és a hasamat vagy a mellemet csókolta.Mikor befejezte lassan leszállt rólam és mellém feküdt levegőért kapkodva.Majd hozzá bújtam ő pedig betakart én pedig mély álomba merültem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése