Kimentem a konyhába és anyát találtam ahogy veszekedik apával.Nem hiszem hogy most jó időzítés lenne megkérdezni.Vissza akartam menni a szobámba de anya észrevett.
-Mondjad Anne.- mondta kissé ideges hangon.
-Semmi csak inni akartam valamit de ahogy látom rosszkor jöttem le.
-Nem gyere csak igyál.- mondta.Kimentem a konyhába és láttam ahogy idegesen és feszülten néznek engem.
-Szerintem ma Melissa-nal alszom ha nem gond.
-Jobb lenne ha Emma-éknál.
-Mert?- kérdezte lepetten.Ilyet még sosem mondtak nekem.Talán valami bajuk van Mel-lel?
-Csak.Majd elmondom később.Szóval nyomás fel pakolj össze.- mondta.
-És Damon?
-10 perc múlva itthon lesz.Ő is megy veled.- mondta.Felmentem az emeletre és ruhát kezdtem el pakolni.Lentről megint kiabálást hallottam.Nem akartam lemenni.Pár perc múlva Damon kopogtatott az ajtón.
-Mi ez?Össze akarják rombolni a házat?- mondta.Láttam rajta hogy meglepte.Nem minden nap veszekednek anyáék.
-Nem tudom valami nyomós oka lehet hogy veszekednek.Beszéltél anyuval?
-Észre sem vették hogy bejöttem annyira veszekedtek.- mondta.
-Nos Emma-éknál alszunk.Gondolom e miatt.
-Miért nem lakhatunk már külön?- kérdezte Damon.Valahogy én is erre gondoltam.Egyetemre nincs pénz munkát így nagyon nehéz találni.Mi pedig itt fogunk lakni 40 éves korunkig?
-Nem tudom de el kell fogadnunk.Majd lesz valami.- mondtam.Elkészültem a pakolással.Damon is hamar összeszedte a cuccait.Írtunk egy papírt anyáéknak és már ott sem voltunk.Úgy elmentünk hogy észre sem vették.Beültünk Damon kocsijába és Emma-ékhoz vettük az irányt.Becsengettünk és Gabe nyitott ajtót.
-Sziasztok. Hamar ideértetek.- mondta majd engem megölelt Damon-nel pedig vállon bökték egymást.- Meséljetek miért jöttetek?- kérdezte.
-Nem tudom...- mondtam de Damo közbe vágott.
-Csak egy kis uncsitesós bulira van szükségünk ennyi.- mondta mosolyogva.
-Em hol van?- kérdeztem.
-Nem sokára jön.Valami versenyen van.- mondta.Gabe és Em között 3 év van.Emma 18 Gabe pedig 21 éves.Damon mindig kihasználta hogy 2 hónappal idősebb Gabe-nél és egyfolytában szivatta.Most hogy felnőttünk már annyira nem veszik figyelembe ezt a 2 hónapot.Leültünk a kanapéra és elkezdtük a tévét nézni.Épp a híradó ment.
Riporter:Ma este egy házaspár veszekedéséből tört ki ez a tűz.Cornilia és Don Sulywen a tűzben haltak meg.- mondta riporter.Erre még csak most észleltem fel.
-Hallottátok mit mondott?- mondtam.A hangomon már hallatszott hogy sírni kezdek.Nem mondtak semmit csak kétségbeesetten bámulták a tévét ebből már tudtam a választ.Elkezdtem rettenetesen bőgni.
-Nyugi semmi baj Anne.- mondta Damon és magához ölelt.
-Ezért küldtek el?Hogy aztán megölhessék magukat?- mondtam és szinte már ütöttem Damon-t annyira sírtam.Ekkor lépett be az ajtón Emma.
-Sziasztok mizújs....- mondta de meglátta hogy rettenetesen sírok.-Mi történt?- kérdezte Emma lepődötten.
-Elmondanád te neki Gabe?- kérdezte Damon.-Nem akarom magára hagyni nehogy csináljon valami őrültséget.- mondta Damon.Éreztem az arcomon végig menni egy könnycseppet ami Damon-től származott.Most legalább tudom hogy nem csak engem viselt meg.
-Gyere Anne.- mondta és felkapott az ölébe.
-Tegyél már le te hülye!- mondtam.Valójában nem nagyon tudtam hogy miket hordok itt össze ezt a mondatomat meg is bántam .Még szerencse hogy Damon nem vette magára.- Bocsi nem akartam.- mondtam megbánó hangon.
-Semmi gond megértem.- mondta majd letett az ágyra.Ki akart menni de megakadályoztam.-Ne hagy itt egyedül nem akarom hogy valami hülyeséget csináljak.- mondtam.
-Akkor üljek le a fotelbe?- kérdezte.
-Nem gyere feküdj le mellém.- mondtam és a mellettem lévő üres helyre mutattam.Szó nélkül befeküdt mellém.Én átöleltem.- Nem kéne nekünk odamenni?- kérdezte.
-Majd holnap.Úgyis felhívnak a rendőrök vagy valaki.Holnap mindent elintézünk te csak aludj.Nem lesz semmi baj.- ahogy Damon mondta elaludtam.Nagyon nyűgösen de sikerült.Szomorú voltam hisz ma elvesztettem a két legfontosabb személyt az életemben.A szüleimet.
Cornilia
Don
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése