1.fejezet A meztelen igazság

Mikor reggel felkeltem még mindig ott feküdt mellettem Damon csak pózt váltottunk ami igen kellemetlen volt.A lábam az ő lábával volt összekulcsolva és szorosan öleltem.Lassan felkeltem és bementem a fürdőszobába.Felöltöztem egy félvállas kék és fehér csíkos felsőbe egy szakadt farmernaciba és egy fekete magassarkúba.

Mikor kimentem Damon tágra nyílt szemekkel nézett.
-Mi az?- kérdeztem.
-Semmi csak...jól nézel ki.- mondta.Majd ő is bement a fürdőszobába és ahogy megbeszéltük a rendőrségre vettük az irányt.A rendőrségen egy bizonyos Smith kapitány fogadott minket aki elmondott mindent.A szüleink több millió dollárt hagytak ránk.Csak azt nem értem akkor miért voltunk válságban.Mikor kijöttünk a rendőrségről egy lány jött befelé aki neki ment Damon-nek.
-Ú bocsi de ügyetlen vagyok.- mondta.
-Semmi gond.Damon Sulywen.
-Sulywen?A te szüleid haltak meg a tűzben?
-Igen.- mondta Damon.Bár nekem furcsa volt hogy rögtön tudta hogy a szüleink voltak de hagytam Damon-t.
-Én Johanie Bynsen vagyok.- mondta és nyújtotta oda a kezét.- És ő a barátnőd?- kérdezte.Láttam rajta hogy reméli hogy nem szóval megvicceltem.
-Igen.- mondtam.Egy kis szünetet tartottam hogy Damon mit reagál majd újra megszólaltam.- Nem dehogy a húga vagyok Anne Sulywen.- mondtam és én is kezet fogtam vele.- Ha gondolod csatlakozhatsz ma hozzánk a vacsorához.- mondtam.Damon rám nézett.
-Ő örömmel csatlakoznék de.......
-De van barátod.- mondta Damon.
-Igen sajnálom.- mondta.
-Ó hát akkor remélem még találkozunk.Szia.
-Sziasztok.- mondta és elment.Mikor haza értünk Gabe szomorúan nézett ránk.
-Szia...mi a baj?- kérdeztem csodálkozva.
-A házatok teljesen elégett.Nincs hol laknotok.De gondoltuk hogy ide költözhetnétek.- mondta.
-Amíg nem lesz valami fejlemény jó ötlet.- mondta Damon.Felment a szobába ami mostantól az övé és leült tévét nézni.Már vagy egy félórája fent volt mikor elmentem megnézni.De mikor felértem ő nem volt ott.Gyorsan leszaladtam a földszintre Gabe-hez.
-Damon elment?
-Nem felment a szobájába nem ment el.- mondta nagy természetességgel.
-Azt nem hiszem mivel nincs ott.
-Mi?Add ide a telefonom.- mondta én pedig elszaladtam a telefonjáért.- Felhívom hátha elment mi pedig nem vettük észre.- mondta.Hallottam ahogy kicsöng de senki sem szólt bele.
-Na?- kérdeztem türelmetlenül.
-Semmi nem veszi fel.Menjünk keressük meg.Gyorsan.- mondta és a házat sem zárta be.Annyira gyorsan hajtott hogy féltem neki megyünk valaminek vagy kicsúszunk az útról.
-Szerintem én itt kiraklak és váljunk el.Menj gyorsan.- mondta.Majd elhajtott.Nem tudtam merre menjek.Ekkor el kezdtem gondolkozni hogy milyen helyeket szeret Damon.Ekkor beugrott.Itt Rose Land-en  van egy hatalmas épület.A tetején régen mindig piknikeztünk nyáron Damon-nel.Lehet ott van.Gyorsan arra vettem az irányt.Az épület lépcsőin gyors léptekkel haladtam fel míg végül a tetejére érkeztem.Ott megláttam ahogy a szélén járkál egy piás üveggel a kezében.
-Damon mit csinálsz?- kérdeztem aggódva.
-Éppen le készülök ugrani nem látod?- mondta mosolyogva ekkor jöttem rá hogy részeg.
-Damon gyere le.Légyszíves ne ugorj le.- mondtam.De láttam hogy nem hatok rá.Ezért felmásztam a szélére és elé álltam.- Damon nem ugorhatsz le.Normális vagy?- kérdeztem szinte ordibálva.-Itt akarsz hagyni?Nekem már csak te vagy.- mondtam.De nem válaszolt semmit.Egyszer csak azt vettem észre hogy ugrani készül.Gyorsan elkaptam a kezét de engem is magával rántott.Együtt zhantunk a mélybe míg minden el nem sötétült.
Egy hatalmas lélegzettel keltem fel.Minden olyan furcsa volt.Fájt a fejem.De ami a legfurcsább volt hogy semmi bajom nem volt az esés után.Gyorsan Damon-re néztem aki eszméletlenül feküdt mellettem.Hirtelen ő is felriadt és rám nézett.
-Mi történt?Élünk?- kérdezte.Ami furcsa volt még hogy nem volt részeg.
-Nem tudom mi történik.- mondtam.Majd Damon felsegített és haza mentünk.
-Jól vagytok?- kérdezte Emma és a nyakamba ugrot.Mikor a fejem a nyakához közelített valami furcsa vágy öntött el.Mintha meg akartam volna harapni.Nagyon sokáig ölelt ami nekem nem volt valami előnyös.Egyre jobban kezdtem a nyakához közeledni majd beleharaptam.
-Anne mit csinálsz.Eressz el.Anne.- kiabálta Emma de nem akartam elengedni.Gabe szaladt oda és választott el tőle.Amikor Damon megpillantotta a vért ő is támadni készült de Gabe utjába állt így őt kezdte el szívni.De ő elengedte még mielőtt teljesen kiszívta volna belőle az életet.Damon-nel egymásra néztünk és gyorsan kiszaladtunk a házból.
-Ez mi volt?Én nem akartam őket bántani.- mondtam közben Damon-re néztem majd sírtam.
-Nem tudom de van egy elméletem de nem fog tetszeni.- mondta Damon majd szomorúan nézett rám.Eközben csörgött a telefonja.
-Jó napot Mr.Sulywen?- kérdezte a telefonban beszélő rendőr.
-Igen mit szeretne Simth kapitány?- kérdezte Damon.
-Nos be kellene önnek és Ms.Sulywen-nek fáradnia a rendőrségre mert a szüleik hagytak nektek egy levelet.- mondta a rendőr.Damon egy igennel válaszolt és felém fordult.
-Be kell.....- mondta volna tovább de félbe szakítottam.
-Tudom hallottam.- mondtam majd egy szó nélkül elindultunk a rendőrség felé.A rendőrségen rögtön a kezünkbe nyomták a levelet mi pedig elkezdtük olvasni.
Levélben:
Drága Anne és Damon.Nagyon sajnáljuk hogy ilyen hamar távoznunk kellett az élők közül de muszáj volt.Nem sokára megtudjátok miért is haltunk meg.De most ti vagytok a lényeg.Gondolom mikor ti olvassátok ezt a levelet már vámpírok lesztek és bennetek van a kérdés.Mégis hogy?Kiskorotok óta féltünk titeket.Az okát pedig majd akkor tudjátok meg mikor azt is hogy miért haltunk meg.Szóval visszatérve minden ételbe italba vámpírvért tettünk.Így ha meghaltatok volna visszatértetek volna.És hogy honna tudtuk hogy meghaltok?Nem sokára mindenre választ kaptok.
Ölel,csókol anya és apa.
A levél elolvasása után Damon-nel sokáig egymást néztük.Majd egy rendőr lépett be és távozásra kért minket.Mikor kiléptünk a rendőrségről csak ekkor jöttünk rá hogy nincs hová mennünk.Nem akarunk visszamenni Emma-hoz és Gab-hez mert félnének tőlünk.
-Nézd Anne.Lehet hogy mégis tudunk szállást találni.- mondta és ekkor a zsebében lévő összegre mutatott.
-Ezt honnan szerezted?- kérdeztem kíváncsian.
-Ez egy része annak amit anyáék hagytak ránk.- mondta.- Ebből kitudunk bérelni egy szobát valahol.- mondta és beültünk a kocsiba majd egy szállóba parkolt le.Hamar sikerült egy nekünk való szobát bérelni.Mivel már este volt én fáradt voltam szóval lefeküdtem aludni.Az éjszaka közepén csörömpölésre keltem.Gyorsan fel i álltam az ágyamból és a zaj irányába mentem.Damon-t láttam amint valami után nagyon kutat.
-Hát te mit csinálsz?
-Nem néztük meg a levél hátulját.- mondta.
-Mi?Miért kellett volna?
-Egy papír volt a hátuljára ragasztva miszerint minket örökbe fogadtak.
-Mi?
-Igen és ki nem találod ki az igazi anyánk?
-Ki?- mondtam ijedten.
-Jenna Sulywen.
-Az nem lehet.Jenna Emma és Gabe anyja.- mondtam zavarodottan.
-Igen.De ezek szerint viszonya volt a saját testvérével ebből lettünk mi.- mondta.Ettől kirázott a hideg és majdnem elájultam.